Bethlen Naptár, 1958 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 51 — No akkor tudhatja. Nekem ez az első. Bejöttek a férfiak, s kis idomulva áthivták valamennyiőjüket a másik szobába. N. Pál egyedül maradt, s elgondolkozott. Ezért került hát vissza a Tóni kocsira. Pedig már garázsmester volt. Világosság gyűlt az agyába. Akkor nem is gondolkozott rajta, hiszen nem voltak különösen jóba. Az is megkereszteltette a fiát templomban. Két hét múlva visszakerült kocsira, fele fizetéssel. Azóta is kocsizik. Elborult az arca. Még jó, hogy az ő gyerekei nagyobbak, nincsenek ilyen problémái. Eddig ért a gondolatban, mikor kinyilt az ajtó. A kis társaság kijött, s jött velük a lelkész is. Az anya mindjárt az asztalhoz sietett, a gyereket kezdte pólyázni, mostmár sietve, hiszen a taxi kint vár, sietni kell, ne kerüljön sokba. A férj a lelkészhez fordult: — Nagytiszteletes Uram! Nem is tetszett mondani, hogy menynyivel tartozunk? A lelkész mosolyogva válaszolt: — Semmivel, Atyámfiái. De ha úgy gondolja, a Református egyház szívesen veszi a hívők adományait, hiszen ebből tartjuk fenn az egyházat. Ha adakozni akar, ne nekem, hanem az Egyháznak adja. A férfi kissé megzavarodva nézett a lelkészre, s zsebéből kopott pénztárcát húzott elő. Megszámolta sietve a bennelévő pénzt, majd egy 20 forintost vett ki belőle, s az asztalra tette. A lelkész a fiókból kis indigós noteszt vett ki, nyugtát adott a pénzről, megköszönve azt. Sietve mentek ki a kocsihoz. Az eső elállt, csak a szél cibálta a kopár fák ágait. Szótlanul ültek be. N. Pál elgondolkozó arccal indított, s várt, hogy egy kicsit melegedjen a motor. Halk suttogást hallott hátulról. A férj suttogott a feleséghez: — Mennyi pénz van nálad? — 18 forint pár fillér ... — Add ide a tízest. — Várj, mig kiszállunk, most nem tudom elővenni. Tégla utca sarok. — Itt álljon meg legyen szives. Innen gyalog megyünk. Megállt, s lecsapta az órát. — Mennyi lesz az? — Kérdezte a férfi. Maga is meglepődött, mikor leolvasta az óra állását, s válaszolt: — 27.80! A férfi kivette pénztárcáját, s a bennelévő összes pénzt a markába öntötte. Sietve számolgata. Nem tett ki 30 forintot. 28-at odaadott N. Pálnak, s sietve hozzátette: — Várjon egy pillanatig, mindjárt odaadom a Maga 20-asát is. — Azzal futva indult a már előrehaladott társaság után. Azok megálltak, megvárták. Látta ,hogy a férj valamit beszél, s mindkét férfi a zsebébe nyúl. A nő a táskájában kezd el kutatni. Nem várt tovább. Sebességbe kapcsolt, s lassan megindult. Látta a férj meglepett arcát,
