Bethlen Naptár, 1958 (Ligonier)

Borshy Kerekes György: Nagyobb céllal nagyobbra

BETHLEN NAPTÁR 31 cemberében fejeződött be, az ünnepi átvétel azonban ez év február­jában volt egész tisztikarunk és trentoni kerületünk munkatársainak részvételével azon a hatalmas díszvacsorán, amit a közös tulajdo­nunkba került Magyar Házunkban tartottunk az összes átvett tagok vendégül látásával. Április 14-én, virágvasárnap, South Benden, Ind. voltunk, ahol a chicagói kerület értekezletét tartva kegyelettel adóztunk néhai Lincoln Ábrahám Brick, kongresszusi képviselő és néhai Madarassy Tamás ellenőrünk emlékének, akik 50 esztendővel ezelőtt Egyesü­letünk számára a történelmi nevezetesség számba menő “Charter”-t, azaz működési szabadalom-levelet, megszerezték. A szép uj temp­lomban és a temetőkben lefolyt emlékező aktust kitünően rendezett bankett fejezte be, amelyre messze földről sereglett egybe a mun­kánk iránt testvéri érdeklődést tanúsító vendégek serege. Uj titkárunk, Nt. Kecskeméthy József, egyházi vonalon a húsvéti istentisztelet alkalmával mutatkozott be a washingtoni református magyarságunknak, amely ez alkalommal egészen megtöltötte dísz­termünket, ahol istentiszteleteinket tartani szoktuk. Kívüle más alkalommal szolgálatra Nt. Hőgye Mihály és Nt. Sziártó István Washingtonban lakó lelkésztestvéreinket is felkértük s szívesen vég­zett szolgálataikért e helyen is köszönettel adózunk. Szokásos kerületi értekezleteinket Clevelandban, Ohio, április 28-án; Buffalóban, N.Y., május 12-én; So. Norwarkon, Conn., junius 2-án; Pittsburghban, Pa., junius 16-án tartottuk meg munkatársaink számára. Idekívánkozik annak megállapítása, hogy ezeken az érte­kezleteken az érdeklődésnek és munkakészségnek olyan jeleit ta­pasztaltuk, amelyek fejlődésünket illetőleg rendkívül biztatók vol­tak s amelyek majd évi jelentéseinkben számszerűleg is mutatkozni fognak. Az 1956 októberében kitört s embertelenül legázolt magyaror­szági szabadságharc következményei, úgy éreztük, ránk is bizonyos erkölcsi kötelezettségeket róttak. Igyekezni kellett ennek becsülettel eleget tennünk. Tisztikarunk, Vezértestületünk külső tagjai, szer­vezői karunk s az osztályaiknál működő munkatársaink ahol csak arra alkalmuk nyílott s módúk volt: segítettek a menekültek elhe­lyezésében és felkarolásában. Önkéntes és díjazás nélküli tisztségeket vállaltunk és látunk el úgy az Amerikai Magyar Szövetség mentő­­mint az Egyesitett Magyar Segélyakció (Co-ordinated Hungarian Relief Inc.,) segélyező munkájában. Hatékonyan működtünk közre abban is, hogy a Szövetség végre Washingtonban saját székházhoz juthatott, amely néhai jó Fabrici Kováts Mihály, az amerikai füg­getlenségi háborúban vitézkedett és első magyarként hősi halált halt huszárezredes nevét fogja viselni. Segítő munkánk révén pedig a rászorultak ezrei juthattak ruha, élelem és gyógyszer-segélyhez az újabb nyomorúságba döntött Magyarországon. Az pedig csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom