Bethlen Naptár, 1958 (Ligonier)

Az Anyaszentegyházról - Ausztrália

BETHLEN NAPTÁR 123 kísérlik felébreszteni a szunnyadó vagy alvó lelkiismeretet lelki és anyagi téren. Ha a nyáj nem ismeri és nem érti meg a pásztor hang­ját, szétszéled. Az a reménység, hogy Isten sok és dicsőséges mun­kát bízott a melbournei magyar református egyházra, melyet be is fog tölteni Isten segítségével. Perthről, dr. Domahidy András tollából, külön ösmertetést köz­lünk. Brisbane az északi állam, Queensland fővárosa. Ez állam na­gyobb fele már a trópusokon fekszik. A magyarok szívesebben élnek a déli fővárosokban, melyek hűvösebbek és iparilag jobban fejlettek. A kb. 400 főnyi magyarból a gyülekezet 60 lelket tart nyilván, gyer­mekekkel együtt. 1954 végéig havonta tartottak istentiszteletet, mely után irodalmi óra volt, melyet néha 100-an is hallgattak. Rendeztek műsoros tea-délutánt és karácsonyi estéket. 1955 óta évente négy istentiszteletet tartanak, melyen a gyülekezet majd minden tagja részt vesz. A testvéri közösséget ápolják családlátogatással és a minden évben rendezett hangversennyel, melyre az ausztrál hit­testvéreinket is meghívták, akikkel szoros és szives jóviszonyban vannak. Nagy részben ennek volt köszönhető, hogy a közelmultben a queenslandi presbyteriánusok három tonna ruhát és három láda cipőt küldtek a magyar egyetemes református egyház címére, valamint 1900 ausztráliai fontot, melyből a derecskéi gyermekotthont és az egyház nyugdíjas alkalmazottai Havas utcai otthonát javították ki. Ezeken a gyülekezeteken s a két nagy bevándorló fogadó-táboron kívül csupán néhány jelentősebb vidéki városban alakultak kisebb csoportok, ahova a lelkészek havonta vagy nagyobb időközben jártak ki családot látogatni s istentiszteletet tartani. Ausztráliában, mint valószínűleg más államban is, a magyarság nagy része azt a hibát követte el, hogy elsősorban nem az Isten országát keresték, hanem csak pénzt, autót, házat, szórakozást, élveze­tet. Sokan úgy gondolkoznak, hogyha magyar gyülekezethez tartoz­nak, az hátrányukra válik anyagilag és társadalmilag. Ezen a címen sem magyar sem angol gyülekezetbe nem járnak. Sokan úgy gondol­ják, hogy egy szabad és demokratikus országban az egyház teher és az egyéni szabadság és függetlenség megkötője. Elfelejtik Krisztus uralmát és királyságát az emberi szivekben s elfelejtik tanítását mely az egyetlen ut a világ békéjéhez s az emberi szabadság biztonsá­gához. A hivő, lelkes és felelőséget érző magyar reformátusok Ausz­tráliában, akik nyolc éve igyekeznek ízesítő só és elevenítő kovász maradni, hiszik, hogy Isten kegyelme elégséges arra hogy a refor­mátus egyháztagok megértsék Isten üzenetét a mai világban s nem lesznek hűtlenek isteni és történelmi hivatásukhoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom