Bethlen Naptár, 1957 (Ligonier)

Szépirodalom

I . 54 BETHLEN NAPTÁR Hogyan kerüít Füredi PoSycmba? Irta: SZABÓ LAJOS Azok között az eszközök között, amelyek nálunk Magyarországon elő­segítették az evangélium terjedését, a hitnek erősítését, szerepel egy szűr is, egy közönséges kanász-szür. Ez a históriája: Volt egy Noszlop nevű község. Azután volt egy Pólyán nevű község. A kettő között pedig volt egy hatalmas kiterjedésű löld, úgy hívták: becsei puszta. 1750 táján gróf Eszterházy Pál volt a birtokosa, nemcsak nagybir­­toku, hanem nagymérgü és a reformátusokat felette igen gyűlölő főúri ember. A noszlopiaknak, akik reformátusok voltak, volt egy derék jó prédi­kátoruk: Füredi Ferenc. A polyániaknak, akik szegények és elnyomottak voltak, egyáltalán nem volt prédikátoruk. Azért folyamodtak a noszlopi atyafiakhoz és megegyeztek velők, hogy néha engedjék el a papjukat, hadd menjen el Polyánba is, hirdetni az igét, erősíteni a hitet. Hiszen olyan nagy szükség van erre a mai nehéz időkben, mikor király­nő, püspök és földesur összeállóit, hogy kiirtsa a református hitet a magyar földről. A noszlopiak beleegyeztek, hogyne egyeztek volna bele a hittestvérek kérésébe, (200 évvel ezelőtt a hittestvérek még sokkal jobban szerették és segítették egymást), és Füredi Ferenc prédikátor hetenként átment a polyáni gyülekezetbe, hogy ott is zendüljön zsoltár, szólaljon az ige, ki ne aludjék a hit viliágossága. Persze csak úgy járt át Polyánba Füredi Ferenc, hogy arról tudomást ne vegyen a veszprémi püspök, meg a hatóságok, meg a földesur, mert tilal­mas volt abban az időben prédikátornak a saját eklézsiáján kívül más egyházban is szolgálni. Erős tilalma volt erről a mostohaanyának. (Mária Teréziát hívták igy egymás közt a reformátusok.) De valahogy, hogy, hogy nem, mégis csak kipattant, hagy Füredi Fe­renc prédikátor minden szerdán este átalmegy Polyánba. S tudomást szer­zett erről a becsei puszta földesura, a vakbuzgó gróf Eszterházy Pál. Elhatározta, hogy tetten éri az “eretnek” prédikátort, akinek az ő földjén, a becsei pusztán kellett átmennie Polyánba. Ha aztán elfogja s reá­­bizonyitja, hogy megszegte a királynői tilalmat, akkor be lehet vetni a vesz­prémi börtönbe, ami igen hasznos lesz, mert akkor nem csak a polyániak nem jutnak többet paphoz, hanem a noszlopiak is prédikátor nélkül marad­nak. Nagy buzgosággal összeszedett azért egy csomó ügyes jobbágyott, ko­csist, vadászt, étekfogót, haj tót, vagy százat s csatárláncba fogatta velők az egész nagy pusztát Noszlop s Pólyán között. A szolganépek aztán egész szerdán ott strázsáltak a pusztát, csütörtök hajnalig, de nagyhiába. Nem tudtak prédikátort fogni. Pedig vigyázás­­sal voltak, mert külön jutalom igérődött annak, aki megfogja a prédi­kátort. Hiába. Voltak, többen is voltak, akik azon a napon átmentek a becsei pusz­

Next

/
Oldalképek
Tartalom