Bethlen Naptár, 1957 (Ligonier)

Szépirodalom

48

BETHLEN NAPTÁR

— Két forintot tessék nekem adni, tiszteletes uram. Kölcsönbe. Kaszáláskor majd leszógálom.

Szó nélkül tette a kérő markába a pénzt a tiszteletes ur és csak azután kérdezte meg:

— Mire kell, József?

— Deszkára. .

— Mit csinál majd belőle? Vályút? Vagy ólat?

— Azt. Koporsót. Meghótt a kisfiam. Épp az elébb. A kis Jóska.

A szegény béres nekifohászkodott:

— Hej, jó tiszteletes uram! A kis Jóska! Olyan okossszemü kisgyerek volt. Látja ügyi, milyen szegény ember vagyok, még koporsóra két forintért is kölcsönt kell kérnem, de bizony mondom, olyan helyes gyerek volt, öt forintért nem adnám, ha nem hótt volna meg. Az, a kis Jóska!

A tiszteletes ur lehajtotta a fejét. Neki is van egy kis unokája, az is kis Jóska. Maga elé néz és nem szól mást, csak ismétel:

— Meghalt. A kis Jóska.

A béres várt egy kis ideig, nézte a tiszteletes urat, de hogy az nem szólt egyebet, még a fejét sem emelte meg, megértőén bólintott és csendben fordult ki a parókiáról.

Másnap a káplán csak nem tudta megérteni, hogy azt a szegény kis béresporontyot miért maga az öreg tiszteletes ur temette el.. És hozzá olyan remegő hangon, olyan gyönyörű prédikációval!

SÓVÁRGÁS

Zsibbasztó gépzugás Béklyózza Ielkemet, A gyár falai közt Soha sincs kikelet.

— Rab vagy én bus lelkem — Dohos falak között,

Hol, gép és kalapács

Iszonyun dübörög.

Ha úgy ebéd időn Az égre felnézek: Szivemben, lelkemben Bus fájdalmat érzek.

Ki sohse próbálta Az ily mesterséget, Azt hiszi; a lelke Testéből kiléphet.

Mért nem lehetek kint Közietek virágok?!

Hol az égbolt tiszta S a napsugár áldott! . . .

De kinek roncs testét A gyilkos gép rázza;

Az tudja; hogy lelke Nem csak rab, de árva.

Miért nem zenghet fel Lelkemből az ének? Pacsirta dalával A nagy mindenségnek.

Mig szomorú sorsom így elsiratgatom: Virág virul s hervad Az árva ugaron.

Én csokorba szednék Minden nemest, szépet, De jaj, nincsen időm Azért sírok, vérzek.

PÁLCZA JÁNOS