Bethlen Naptár, 1957 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 35 amelyben arról számol be ,hogy “még az öregasszonyok is (úgy látszik ebben is irányadó tekintélyek az öregasszonyok!) azt mondják, hogy pap veszett el tanitó urban .. Különös érzésem volt aztán napokig. Úgy mentem szállásomra haza, mint aki csodán esett át. Nem tudom, honnét vettem a hasonlatot, de akkor arról a tört ablakon besuhogó szélről ama pünkösdi szél jutott eszembe s nem tehetek róla, de azóta a pünkösdi csodát én mindig ezen az élményemen keresztül értem és magyarázom meg magamnak... * Még csak annyit, hogy egyhangúlag lettem megválasztva s később valóban sokszor hirdettem az emlékezetes szószéken az Igét, még többször imádkoztam ott s valahányszor a szószékre léptem, mindig vetettem egy hálás pillantást a nevezetes ablakfiókra... Mikor egy ízben, a lelkész és a kurátor távollétében ablakos vetődött a faluba s megbízatásom folytán az összes egyházi épületek hiányzó ablakait pótolnom kellett volna, a templomi törött ablak megcsináltatásáról, nem egészen véletlenül — megfeledkeztem... A szivet, a szivet, Óh azt megbecsüld. Kincs az, melyet Isten Égből földre küld. Száz kincskereső közt Csak egy nyeri el, Kincs az, melyet szeretni és Megbecsülni kell. Elveszteni könnyű, Meglelni nehéz, Gyenge és törékeny Jószág az egész. A SZÍV Kíméletlen kézzel, Csak egy karcolás S nem segíthet rajta Késő bánkódás. Hogyha megsértette Azt csak egy szavad, Mély sebére gyógyirt Száz jó szó sem ad. Az összetört szívre Szemed sírva néz, Tört szívből már nem lesz Sohasem egész. POFOK JULIA Bridgeport, Conn.
