Bethlen Naptár, 1956 (Ligonier)
Az Amerikai Magyar Református Egyesület 1896-1956
TÖRTÉNELMÜNK — XIII. került beható tárgyalás alá. Ennek eredménye az volt, hogy a hatalmas képviseletü gyűlés Református Egyesületünket a jövőben is annak kívánta megtartani, aminek indult: az amerikai magyar refromátusság speciális célú önálló intézményének. Az eddig egyszerű köntösben megjelent egyesületi havi közlönyt pedig magazin formában rendelte kiadni azzal az elgondolással, hogy az magában egyesíteni lesz hivatott, mint hetilap, az egyházi lapokat is, hogy igy szolgálhassa az egész magyar reformátusságot. Ez a szép terv, sajnos, részint elvi részint a mindig felmerülő személyi okokból, többszöri kísérletezés ellenére sem valósulhatott meg mind a mai napig. Az előbb Református Újság s jelenleg Testvériség címen megjelenő saját lapunk azonban 1932 január óta híven szolgálja Egyesületünk érdekeit. AZ ÖTÖDIK ÉVTIZED Legjelentősebb közgyűlésünk azonban kétségtelenül az 1935. évi volt, amely adminisztrációnk központosítását mondotta ki. A helyzet ugyanis az volt, hogy a mind nagyobb és nagyobb munkát és harmóniát kívánó ügyvezetést egy olyan tisztikar látta el, amelynek elnöke a pennsylvaniai Johnstownban, titkára az ohioi Toledoban, pénztárnoka a pennsylvaniai Lancasterben, ellenőre az ohioi Clevelandban, három számvizsgálója pedig Youngstownban, O., Pittsburghban, Pa. és Bridgeporton, Conn, laktak. Hozzájárult a helyzet komplikálásához az is, hogy a District of Columbia biztosítási felügyelősége parancsként irta elő, hogy ha kongresszusi Charterünket megtartani kívánjuk, akkor központunkat Washingtonba kell helyeznünk, ellenkező esetben Charterünk érvényét veszti s másütt kell magunkat bekebeleztetnünk. Vezértestületünk a helyzet rendezésére vonatkozó terv előkészítésével akkori számvizsgálóit, Borshy-Kerekes György, Estus János és Köteles Istvánt bízta meg. Ezzel a tervvel az 1935-ben Ligonierben tartott közgyűlésre készültek el, ahol azt Borshy-Kerekes György előadásában a közgyűlés nagy lelkesedéssel fogadta el. Az elfogadott terv szerint központi hivatalunk 1936 január elsején nyílt meg a fővárosban, az addig a teljes idejű titkár mellett rész-időt dolgozó tisztviselők helyett négy teljes idejű tisztviselővel s megfelelő segédszemélyzettel. A még akkor nem teljes idejű elnök, Dr. Újlaki Ferenc, toledoi lelkész elnöksége mellett a tisztikar tagjai lettek: Molnár István titkár, Király Imre pénztárnok, Vasváry Ödön számvevő és Borshy-Kerekes György szervező-titkár. Ennek a lépésnek jelentőségét és első négy évi eredményét minden további magyarázgatás helyett ezekkel a számokkal próbálhatjuk értékelni: Taglétszám 1936, Jan. 1. -------------------------------- 12,720 Taglétszám 1940, jan. 1. ______________________ 20,865 Az eleinte bérelt helyiségben működő központi hivatal csakhamar saját házába költözött a Pennsylvania Avenue-i Kossuth Buildingbe. Az 1939. évi már Washingtonban tartott közgyűlés, mondhatjuk, az eredmény méltányolásaként választotta egyhagulag vissza az első központosított tisztikart.
