Bethlen Naptár, 1956 (Ligonier)
Az Amerikai Magyar Református Egyesület 1896-1956
TÖRTÉNELMÜNK — XI. A háborút követő influenza járvány sok áldozatot követelt, akik után esedékes haláleseti dijak kifizetése annyira igénybe vette az Egyesület tartalékát, hogy tagonkinti öt dollár külön kivetés utján volt csak pótolható a tartalék hiány. Az árvaházi hozzájárulás céljaira pedig tagonkint és havonkint öt cent állapíttatott meg. A háború következtében sok szenvedést állott óhazai magyarság segélyezésére a buffaloi közgyűlés az Egyesület akkori vagyonának egy ötöd részét szavazta meg. Ez volt a legmagasabb összeg, amivel az egyesület példát mutatott a többi magyar testületeknek is az önzetlen testvérszeretet gyakorlására. Ugyancsak erre az időre esik a ligonieri árvvaház megalapítása, melynek körülményeiről azonban a jelenleg 35. éves jubileumát ünneplő “Bethlen Otthon’’ igazgatója nyújt részletes ismertetést. Az 1923. évi közgyűlését Egyesületünk már Ligonierban tartotta meg. Fennállásának eddigi 27 esztendeje alatt első ízben saját birtokán. Ezen a gyűlésen 93 teljes jogú delegátus volt jelen, az akkor még szokásban volt plurális szavazati jog alapján 166 szavazattal. Nagy volt az öröm és lelkesedés, mert az időközben bevezetett uj rendszer az Egyesület vagyonát a tízezres régiókból a százezresre emelte. Ennek volt köszönhető, hogy az Egyesület történetében első ízben $6000.00-os kölcsönt szavaztak meg a Michigan állambeli Flint református egyházának. A tagok létszáma ekkorra 11,703 volt, kimutatott névleges vagyon $324,737.09. Az árvaházi járulékot a gyűlés a havonkinti 10 centben határozta meg, amely azóta is gyakorlatban van s bele van kalkulálva a havi dij összegébe. Ez a közgyűlés sem múlott el anélkül, hogy jelentékeny időt ne vett volna igénybe az úgy nevezett “hivatalos lap” ügye, amely mindig visszavisszatérő tárgya volt minden előző közgyűlésnek. Ezt itt úgy oldották meg, hogy a Reformátusok Lapját választották hivatalos lapul, amely egyesületi részt tartalmazó havonkinti egy számát küldhette meg tagjainknak. Hasonlóképen tárgyaltatott a dijak újabb felemelésének ügye abban a reményben, hogy ez most már végleges lesz, de ez az intézkedés sem élhetett tovább négy esztendőnél. A NEGYEDIK ÉVTIZED A negyedik tizesztendőt az 1927. évi ugyancsak Ligonierban tartott közgyűlés vezette be. Ez a közgyűlés vetette meg alapját annak a rendszernek, mely szerint Egyesületünk teljes egészében átvette a biztosítási tudomány által kipróbált és bevált gyakorlatot s okmányainak készpénz, kölcsön, megfizetett és meghosszabbítási értéket adott. Ez természetesen újabb ráta-igazitásokkal járt, amit azonban a tagság, saját jól felfogott érdekében zúgolódás nélkül elfogadott. Itt mondotta ki a közgyűlés azt is, hogy a hivatalos lap problémáját egyszer s mindenkorra megoldandó ezentúl saját kiadásában jelenteti meg havi közlönyét, amelyben jelentéseit közli a tagsággal. A jól felnövekedett tagság s fél milliónyira duzzadt vagyon uj reménységet adott a jövőt illetőleg. Még nagyobb jelentőségűnek kell azonban tartanunk az 1931. évi ligonieri közgyűlést, amelyen az évtizedek óta kisértő egyesítési tervezgetés
