Bethlen Naptár, 1956 (Ligonier)

Az Anyaszentegyházról - I. Az Evangelical and Reformed Church kebelébe tartozó magyar egyházközségek

BETHLEN NAPTÁR 37 Testvéri szeretettel köszöntőm mindazon lelkipásztorainkat és magyar re­formátus testvéreinket, akik az Evangéliumi és Református Egyház keretein belül élnek és munkálkodnak az Ur szőllőjében! Ebbe a szent és nagy közösségbe nemcsak a Magyar Egyházkerületben levőkhöz, hanem a Magyar Egyházkerületen kivül élő magyar református testvéreinkhez is testvéri köszöntést küldők. Teszem ezt abban a reményben, hogy mint a múltban, úgy a jelenben és a jövőben is felül tudunk emelkedni az egyházkerületek korlátain és amerikai magyar református életünk közös, szent céljaiért, Közegyházunk keretein belül, együtt fogunk dolgozni. Testvéri szeretettel köszöntőm a mi lelki édesanyánk, a Magyarországi Református Egyház lelkipásztorait és hiveit, akikért nem szűnünk meg imád­kozni és Istennek hálát adni. Valahányszor felzendül ajkunkon az ősi zsoltár és a dicséret, érezzük, hogy lélekben együtt vagyunk velük. Ettől a lelki és testvéri együttérzéstől és közösségtől nem foszthat meg bennünket senki és semmi. Testvéri szeretettel köszöntöm a Független Magyar Református Egyház lelkipásztorait és hiveit abban a jó reménységben, hogy a jövőben — Isten szent Leikétől vezéreltetve — megtaláljuk azt az utat, amelyen haladva egy­máshoz mindig közelebb jutunk és testvéri szeretetben együtt munkálkodha­tunk az amerikai magyar reformátusok összességéért! Testvéri szeretettel köszöntőm a “Presbyterian”, a “Holland” és a “telje­sen független” egyházi keretek között élő és munkálkodó lelkipásztorokat és­­hiveket! A külső keretek csak látszólag választottak el bennünket egymástól,­­lelkileg azonban mindig egyek voltunk és egyek vagyunk mi, magyar refor­mátusok, ma is! Vajha adná a jó Isten, hogy minden válaszfal leomlana és diadalra jutná az a szent cél, amiért Krisztus könyörgött az ő főpapi imájában! Testvéri szeretettel köszöntőm a lutheránus, baptista, római és görög katholikus, izraelita, valamint más felekezetekhez tartozó magyar testvérein­ket! Nincs ugyanis különbségtétel közöttünk, mert ugyanaz az Urunk mind­nyájunknak! Egy vérből valók vagyunk, egy az Isten, aki mindnyájunknak szerető édes Atyja. így mi egy Atyának a gyermekei és egymásnak testvérei vagyunk. Itt, munkám kezdetén, testvéri szeretettel nyújtom ki kezemet és arra kérem minden magyar testvéremet, hogy legyünk egységesek a közös magyar célok érdekében. Ezekben a történelmi szempontból igen komoly és fontos időkben, a vi-j lágon szétszórva élő magyarság azt várja tőlünk, hogy azt a szabadságot és áldott lehetőséget, amelynek birtokában vagyunk, úgy használjuk fel, hogy az összmagyarságnak segítségére és hasznára legyünk. Ezeket a sorokat azért írtam, mert nem rejthettem el szivem érzéseit. Ti se rejtsétek el. “Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra teszik és világol mindazoknak, akik a házban vannak, ügy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy azok látva a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!’ BÖSZÖRMÉNYI M. ISTVÁN az Evengéliumi és Református Egyház Magyar Egyházkerületének elnöke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom