Bethlen Naptár, 1956 (Ligonier)
Anyánk nyelvén Istenért, Hazáért, Szabadságért…
BETHLEN NAPTÁR 27 Holdba, vissza, mind szárnyra kap, Utolsónak csak ő marad, Már épp’ egy végsugárra lép, De hős fiú szive a lép, Két izmos kar szívre szorítja, S ajkát ezer csókkal borítja. Először tilt, murmol, remeg, Aztán elbágyad, a remek, Mi ellen küzdve egyre vitt, Szive sziromként kivirit. És az édes szerelmi lázban Lent marad az égi hazátlan. Csillag-lányok sírják a jajt, Mind fő-szépük után sóhajt, Mig csendben alszik lent a pár, Megmozdul fent minden sugár, Lecsúsznak s szűz kezükbe kapják, Királynőjüket vissza lopják. Monongahéla ébredez, Szétnéz, riad . . . hol ijj s tegez? Hol vállig ér a nyers füzes Belé dobva, nyíltól üres. A lány-csapat magát hogy óvja, A nyilakat szét messze szórta. Őszbe sírja magát a táj, Monongahéla szive fáj, Hol gyorsan ver, miként a dob, Hol meg-megáll s lelke zokog. Csatangol, mint bukott zarándok, Ki elvesztett üdvöt, világot. Nem érdekli többé a les, Vadászatban szivet keres, A Holdra sir: “Kegyetlen Ur! Sugarad mind szivembe szúr, Uszítsd reám bölényed, ölyved, Csak szegény szivem meg ne öljed.” És a királynő odafent A Hold előtt meg-megjelent, Sóvár szivén pecsét a bu, Hisz’ mindene volt a fiú, Ki bánatában úgy letorzult, Eszét veszítve vízbe fordult. lentről, hol a sorsot szövik, Éjjel a lány földre szökik, Könnyözönben jár szerteszét, Kutatja, hivja kedvesét. Egy ölelés, egy csók a célja, Édes fiú: Monongahéla! Bolyong, fárad, meg sem állhat, Megtámadná féreg, állat, Csak kifújja magát újra, Ha csüggeszti súlyos buja. Mit se törődik gizzel-gazzal, Felér hőse szerelme azzal. Az irigy Hold is szánja már, Mikor végsőt sóhajt a Nyár, Az Ősz vissza tartja magát, Mig a lány vívja a csatát, Meleg társát esengve kéri, Sugár kévéket kössön néki. Őzönli sugarát a Nap, És a leány erőre kap, De hosszú útja véget ér, Hervadt levéllel telt a tér. Egy-egy levél lezörren néha, Halkan susog: Monongahéla. E névvel halt el a leány “Indian Summer” alkonyán, Völgy és folyó átvette azt, Mint hajnali morajt, panaszt. Mormolja völgy, hullám áléivá: Héla, Héla,* Monongahéla. *Héla: halottak országa. (Eddák) az északi mithologiában. SZABÓ LÁSZLÓ.
