Bethlen Naptár, 1955 (Ligonier)
Csordás Gábor: Princeton és Evanston…
82 BETHLEN NAPTÁR PRINCETON ÉS EVANSTON . . . Ha még nem ismerték volna, az elmúlt nyáron biztosan megtanulták ennek a két amerikai városnak a nevét az amerikai keresztyének éppen úgy, mint a világ keresztyén népei. Két egyháztörténelmi jelentőségű, amerikai magyar reformátusságunkat is közelről érintő és érdeklő világtalálkozó színhelye volt ez a két amerikai egyetemi város. A New Jersey államban lévő Princetonban a Református Világszövetség tartotta 17-ik világkonferenciáját julius 27-től augusztus 5-ig. A Református Világszövetség, angolul World Presbyterian Alliance, a földkerekség mintegy 65 presbiteri rendszerű református egyházi közönsségét foglalja magában. Isten különös akaratából a magyar kálvinizmusnak komoly szerep jutott ebben a Világszövetségben. Különösképen látjuk ezt akkor, ha meggondoljuk, hogy a 65 tagegyház közül 6 túlnyomóan magyar anyanyelvű. Ezek a magyar eredetű református egyházak Magyarország, Románia Csehszlovákia, Jugoszlávia, Brazília és az Egyesült Államok területéről valók. A Világszövetség tagegyházainak tehát csaknem tiz százaléka magyar református egyháztest. A világ református egyházainak nagy családjában Isten nyilván fontos szolgálatra hívta el a magyar reformátusságot. A mintegy 40 millió lelket számláló 65 tagegyház képviseletében 42 országból több, mint 400 hivatalos kiküldött vett részt a princetoni világgyűlésen. A gyűlés tanácskozásainak és beszélgetéseinek összefoglaló témája ez volt: A református egyházak bizonyságtétele a mai világban. A résztvevők elmélyülve keresték azt a bizonyságtételt, amelyet a világ vár a református egyházaktól és amely bizonyságtétellel a református egyházak valóban meggazdagithatják ennek a világnak az életét. Egyöntetűen megállapították azt, hogy a világnak nem az egyes felekezeteknek a saját vallási különlegességeikről szóló bizonyságtételére van szüksége. Nem az a dolgunk, hogy egyházi rendszereket ajánlgassunk a világnak, hanem az, hogy Krisztusban hivő embereket teremtsük. A református egyházak bizonyságtétele- mondották- ugyanaz, mint ami az egész egyház bizonyságtétele is, mert az egyház nem a maga üzenetét hirdeti, hanem azt az üzenetet adja tovább, amit maga is úgy kapott a Krisztustól. A református egyházak bizonyságtétele magának a Krisztusnak élő és ható üzenete. A hatalmas anyagot öt csoportban tanulmányozták a résztvevők a következő felosztás szerint: (1) A református egyházak és az ökumenikus mozgalom; (2) A református egyházak bel- és külmissziói tevékenysége; (3) A szolgálat formái az egyházban; (4) Az egyház szabadsága és felelőssége az államban és a társadalomban; (5) Az egyház belső életének megújulása. A tárgyalás anyagának részletes ismertetésére egy ilyen rövid beszámoló keretében nem térhetünk ki. A felsorolt pontok közül néhány kérdéssel kapcsolatban bővebben ismertetjük majd beszámolónk további részében az evanstoni gyűlés állásfoglalását. Hadd említsünk meg még néhány érdekességet Princetonnal kapcsolatban. A református egyházak és az ökumenikus mozgalom visszonyának a kérdésében Dr. Henry P. Van Dúsén, a new yorki Union Theological Seminary igazgatója tett uj, értékes és tanulságos megállapításokat a konferencián elhangzott előadásában. Rámutatott a református egyházaknak a világ kereszténységének nagy családjában elfoglalt központi helyzetére. A világ keresztyénségét a képviselőházhoz hasonlította és azt mondotta, hogy a keresztyénség jobbszárnyán vannak az orthodox, az anglikán és a lutheránus egyházak, a balszárnyán helyezkedtek el történelmi hátterüknél fogva a kvékerek, a baptisták és a kongregaciona-
