Bethlen Naptár, 1955 (Ligonier)
Kecskeméthy József: A Bethlen Otthon 1953 évi és 1954 I-ső félévi működéséről
30 BETHLEN NAPTÁR c4 mi ügy ÉLETÜNK TÜKORDARABJAI Irta: KECSKEMÉTHY JÓZSEF, igazgató-lelkész. A BETHLEN OTTHON 1953 ÉVI és 1954 I-SŐ FÉLÉVI MŰKÖDÉSÉRŐL. Emberi életünknek eseményei, évről-évre lejátszódó életmozzanatai, tükördarabok. — Ha a múltat akarjuk megismerni, ezeket a tükördarabokat kell| összeszedegetnünk, összerakosgatnunk, hogy az igy összerakott tükörben meglássuk életünk folyását. Életünk tükördarabjai néha fényt, néha árnyat vetítenek vissza. Az életnek vannak napfényes oldalai, amelyeknek visszavetődő fényében jól esik sütkérezni. De vannak árnyoldalai is, melyek sötét életképeket, a nemszeretem napokat tükrözik. Úgy az egyiknek, mint a másiknak megvan a maga jelentősége. Sőt, életünk árnyat vetítő tükör darabjai sokszor figyelmeztetnek, mulasztások helyrehozatalát, tévedések kiigazítását juttatják eszünkbe. Ugyanakkor sürgetnek, hogy: “amig időnk van...” igyekezzünk életünket több Istenben vetett hittel, több bölcsességgel, vagy óvatossággal, több reménységgel és odaadással fényessé és széppé tenni. Majd buzdítanak, hogy a reánk bízottakban igyekezzünk töveknek bizonyulni, szem előtt tartva a — Legragyogóbb Élet — a Krisztus eme parancsolatát: “úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva a ti jócselekedeteiteket, dicsőítsék Istent, a ti Mennyei Atyátokat . . .” Ami igaz az embernek az életében, az igaz az emberi közösségek, intézmények életében is! A mi Református Egyesületünk és Bethlen Otthonunk élete egy olyan emberi közösség élete, amelyben meg kell éreznünk, hogy Isten akarata az, hogy ebben tükördarabokká váljunk s a magunk életéből és teljesítményeiből alkossuk meg azt a tükröt, amely a reánk bízott közösségnek az életét sugározza vissza. Ezévi igazgatói jelentésemnek megírása és intézményes életünk illetékes szervei elé terjesztése nemcsak kötelesség tehát, hanem jó alkalom arra, hogy otthonunk és gond viseltjeink életeseményeinek tükördarabjait összeszedegessem és olyan tükörré formáljam, amelyben életünket mindenki tisztán megláthassa. Nemcsak a múltat, a lefolyt esztendő képét, nemcsak —- amik hátunk megett vannak — hanem a jelen kötelességeit s a jövő feladatait is.
