Bethlen Naptár, 1955 (Ligonier)
Akiket hazahívott az Úr
234 BETHLEN NAPTÁR akaraterővel és szorgalommal, mely rá annyira jellemző volt, szülőföldjén is boldogult volna s mégis átjött az óceánon. Hogy miért, arról soha sem beszélt. Buffaloba került s azonnal tevékeny szerepet vállalt az egyházi munkában. Hamarosan az ifjúság vezetője, majd presbyter és gondnok lett. Ilyen természetű működése mindig eredményes volt s neve mind szélesebb körben lett ismertté. Munkásságának igazi fénykora arra az időre esett, amikor húsz évvel ezelőtt az Amerikai Magyar Református Egyesület clevelandi kerületi szervezőjéül hivatott el. Hihetetlen ambícióval fogott a munkához s végezte azt a legpompásabb eredményekkel. Két évtized alatt nem volt egyetlen olyan esztendő sem, amikor eredményeit tekintve ne ő lett volna a legelső társai között. Azoknak az országos “drive”-oknak során, miket a harmincas években rendeztünk, megfordult nemcsak saját kerületében, de az Atlanti óceántól a Csendes Óceáning mindenütt, ahol kisebbnagyobb magyar telepek vannak. És sehonnan sem távozott eredmény nélkül. Egyenesen bámulatra méltó volt az a lelkesedés és kitartás, amivel munkáját végezte s az a türelem, amellyel a legnehezebb feladatokat is megoldotta. Kovács Gusztáv a magyar faj egyik legjellemzőbb példája volt. Nemes gondolkozás, hűség, bátorság, rettenthetetlen és megnemalkuvó, akaratában megingathatatlan jellem! Alakja nemes fémjelzése ősi, turáni magyar fajtájának. — És Kovács Gusztáv megjárva a mindnyájunk életében bizonnyal elkövetkező damaszkuszi utat, — nem a kard, nem az ijj és tegez, — hanem a hit, az egyházszeretet s hűség fegyverzetét öltötte magára. Hűséggel rótt, munkás életének lépcsőfokain lépésről-lépésre haladt az eredményekben, emelkedett a személye iránt megnyilvánult tiszteletben, nagyrabecsülésben. Mint buffalói főgondnok lép először igazán az építés nagy eredményeket felmutató terére, hogy azután, mint a clevelandi Első Magyar Református Egyház főgondnoka, valóban templomépitő főgondnok legyen. De Isten országát építeni kívánó lelke tovább szárnyalt,. . . feljebb egy lépcsőn, mindig feljebb! Az Országos Református Presbiteri Szövetség létrehozása, fejlesztése és munkálkodása, az Egyházkerületben végzett példaadó munkája, az Amerikai Magyar Református Egyesületben, a szervezés terén kimagasló tevékenysége, egy-egy lépcső. S miként a lépcső karfája biztonságot nyújt a felfelé haladónak, Kovács Gusztáv, alázatos lélekkel megmarkolta életének, élete lépcsőjének alján az Ige karfáját s nem engedte el egy életen át. Temetése a clevelandi Nagytemplomból ment végbe; ravatalát végeláthatatlan tömegben látogatta az egyház népe, a barátok, tisztelők és munkatársak nagy serege, akik a gyászoló kis család: hü hitvese és két gyermeke nyomában a temetőbe is nagy részvéttel kisérték ki. Hűséges sáfára volt a reábizott drága kincseknek, megrokkant testtel is hűen állt a vártán, . . . mígnem bevégeztetett, . . . futását elvégezte és eltétetett számára az örökélet koronája.
