Bethlen Naptár, 1955 (Ligonier)
Akiket hazahívott az Úr
BETHLEN NAPTÁR 231 ság lelki vezérét gyászolja, de koporsóját a magyarok felekezeti különbség nélkül állták körül. Az Ugocsa vármegyei Nagyszőllősön született székely családból. Középiskolai tanulmányai után már csatasorba állítja az I. világháború idején a Haza hivó szava. És Nagy Sándor harcolt a magyar katona hősi kiállásával. így lett a Vitéz Rend tagja. Azután mint református lelkész, a legnehezebb őrhely egyikére, Bukarestbe került s Bukarest székhellyel végezte a két világháború közötti időben a magyarság megtartását célzó nagyszerű munkáját. Ilyen előzmények után esett rá a Magyarországi Református Konvent választása akkor, midőn a Nyugatra sodort magyar reformtusok lelki gondozásának vezetőjét kellett kijelölnie. 1946-ban megszervezte Landshutban a németországi és az ausztriai magyar református lelkigondozói szolgálatot mint ezek vezető lelkésze. E szolgálatát mindkét szervezet kérésére továbbra is megtartotta, az U.S.A.--ba 1952-ben történt kivándorlása után is. Kiadója és szerkesztője volt a nyugati emigrációban elsőnek megjelent magyarnyelvű lapnak, a Harangszónak. A Magyar Hivatástudat Temploma címen kiadott tanulmánya, valamint sokszorosításban megjelent írásai, az Evangéliumi Világszolgálatban megjelent pasztorális levelei, igehirdetései igen mély és termékeny hatást tettek nemcsak az emigráció magyar reformátusaira, de az egész magyarságra is. Féltő szeretet, a magyarság hivatásában való rendíthetetlen hit, széles látókör, komoly tudás, nagy tárgyi tájékozottság találta meg kifejezését ilynemű szólásaiban is. Közvetlenül kivándorlása előtt egy Lindenbergben összehívott prezsbiteri gyűléssel a Szórványban Élő Magyar Református Egyház lelki alapjait vetette meg. Magyarországon hitvese és két fia gyászolja. De halottja ő az Anyaszentegyháznak, az erdélyi magyar reformátusoknak és nagy vesztesége a magyarságnak is. — A sírig való Szolgálat nagy halottja bizonyára elvette az Élet koronáját. Tiszt. MÁDI ISTVÁN ___________1925—1954.___________ Sudárfa, sok reménységre jogosító, az álmok és tervek legszebb korát élő fiatal földi élet ért véget, amikor ifjú Mádi István magyar származású, de amerikai gyülekezetét szolgáló lelkésztársunkat nagyhirtelenséggel hazahívta az Ur. Alig kezdte el azt az életet és szolgálatot, amelyre szépen felkészült és életét odaszentelte: pappá szentelése után csak hét hónapig szolgálhatott első állomáshelyén, a Wadsworth és Doylestown, ohiói kettős gyülekezetben, amikor hirtelen betegség és pár napi szenvedés után Isten hivó szava elszólitotta. Perth-Amboy-i Kálvin János egyházunk érdemes gondnokának a fia volt, akit itt szenteltek fel az Ur szolgájává. Felszentelése után nem egyedül indult a gyönyörűséges hivatás betöltésére: toledói egyházunk