Bethlen Naptár, 1955 (Ligonier)
I. Az Evangelical and Reformed Church kebelébe tartozó magyar egyházközségek
124 BETHLEN NAPTÁR 6. WEST NEW YORK SYNODHOZ TARTOZÓ MAGYAR EGYHÁZKÖZSÉGEK 1. Buffalo, N. Y. W. S. Egyház Dr. Vatai László, lelkész 2. Tonawanda, N. Y. Dr. Vatai László, besz. lelkész 7. SOUTH WISCONSIN SYNODHOZ TARTOZÓ MAGYAR EGYHÁZKÖZSÉGEK 1. Milwaukee, Wis. Csia Kálmán, lelkész 2. Racine, Wis. Carey J. Leslie, lelkész 8. CALIFORNIA SYNODHOZ TARTOZÓ MAGYAR EGYHÁZKÖZSÉGEK 1. Los Angeles, Calif. Szabó Antal, lelkész 2. San Bernardino, Calif. Dr. Herczegh József, lelkész DR. SZABÓ ISTVÁN EGYHÁZKERÜLETI ELNÖK ÉVI BESZÁMOLÓJA A MAGYAR EGYHÁZKERÜLETRŐL. Amerikai magyar református életünk legnagyobb egyházi közösségének a Magyar Református Egyházkerületnek, amely a Mississippi folyó keleti végén elterjedő hatalmas országrész egész területén szétszórt 49 egyházközségünket öleli fel, az életéről és múlt évi munkáldodásáról, a kerületi gyűlésünkön tett részletes jelentésem alapján az alábbi rövid beszámolót nyújthatom: Bár közösségi legfőbb feladatunk a törvényhozás, törvénykezés egyházkormányzás volt, hivatásunk magaslatán állva egy percre sem feledkeztünk meg arról, hogy Isten ennél sokkal többet bizott ránk s népünk is többet várt tőlünk: “lelket, amely megelevenít.” Küldetésünk komolyságának tudatában munkáinkban, célkitűzéseinkben döntéseinkben semmi más nem vezérelhetett, mint Isten országa abszolút érdekének, a reánk bizott nép boldogabb jövendőjének megingathatatlan tudata s e célok önzetlen munkálása. Mottónk Ady Endre örökszép verse célkitűzése volt: Isten kegyelméből — ez harmadik elnöki évi beszámolóm, amelyet nem egyetemes sikoni szerepünkkel kezdek, amint azt szoktam, hanem most fordítva teszem. Kezdem önmagunkkal, gyülekezeteink életmezejével. Gyülekezeteink életmezején két viszonylatról külön fogok szólani. Egyik a személyi ügyek, másik a gyülekezetek ügyei. Személyi viszonylatunk terén szólok az elmúlt esztendő személyi változásairól. Legelső sorban azokról, akik haza költöztek. Mindig a jelentés végén szokott lenni a nekrológ, most különös okom van arra, hogy a jelentés elején tegyem meg szivünk kegyeletes megemlékezését. Isten utjai — bizony — nem a mi utaink. Isten kifürkészheteten végzése váratlanul és hirtelenül hazahivta hivatali elődömet, Egyházkerületünk négy esztendőn át volt elnökét: Nt. Rácz Győző Passaic, N. J.-i lelkipásztort. Az ember élet utjának felén tört derékba az erős, életkedvvel és életteljjel telitett hűséges szolga. Halála úgy jött, mint a mennydörgés a júliusi éjszakában. Mélységes gyászba bprult a passaici parókia, pásztor nélkül maradt a nagy nyáj, mely példás ragaszkodással szerette pásztorát. Gyászba borult Egyházkerületünk egész egyeteme is. Távozása mindannyiunk közös vesztesége. Hirtelen némult el az ajak, mely annyi tűzzel hirdette Istennek “Se nem magunknak és se másnak: Talán egy szép feltámadásnak.”
