Bethlen Naptár, 1955 (Ligonier)

Szépirodalom

118 BETHLEN NAPTAR A másik előadást Szigethy Béla tartotta, az Evangéliumi Világszol­gálat szerkesztője, “Magyar református hivatástudat a nagyvilágban” volt előadásának cime. “A magyar református emigrációnak rendkívül nagy felelőssége, hivatása van pusztán csak azért is” — mondotta többek között Szigethy Béla — “mert protestáns hittestvérei vezetik a világ leg­hatalmasabb államát. Egyik felelőssége a magyar nemzet felé van: mu­tasson rá ismételten arra a történelmi tényre, hogy a viszonylag leg­jobban sikerült államot, az Egyesült Államokat kálvinista alapokra épí­tették fel és ez az alap tette lehetővé hallatlan fejlődését. Másik fele lőssége a világ felé van: legyen ismertetőjévé a ferditetlen igaz helyzet­nek a magyarsággal kapcsolatban. Élő keresztyén hitével és a Lélek gyü­mölcseit termő életével szerezzen barátokat magának és magán át nem­zetének . . . Mi nem feladni, hanem megtartani és fejleszteni akarjuk azt, amit Istentől hivatás-szerüen kaptunk. Nem üres tarsollyal akarunk bekopogtatni a világ keresztyén nemzeteinek és egyházainak közösségé­ben, hanem adni akarunk, hogy mi is méltán kaphassunk az ő javaik­ból . . .” A nagygyűlést pénteken este és szombaton reggel istentiszteletek vezették be. Szombaton Bacsó Béla, Nagy Lajos és Vajda Zoltán szolgál­tak és Nagy Emil mondott a hit, szeretet és reménység együttes erejéről a gyűlés lelki alapját megvető prédikációt. Pénteken este, az istentisztelet keretében megemlékezés történt a Világszövetség két nagy elhunyt alapió tagjáról. Dr. Soós Gézáról Áb­rahám Dezső perth amboyi lelkész szólott. Hangsúlyozta, hogy Dr. Soós Géza csak néhány évvel ezelőtt, a svájci Géniben végezte el a theológiai szemináriumot. Egyházért való munkáját évtizedeken keresztül mint “világi” végezte. “Kevés olyan embert adott az Ur Magyar Református Anyaszentegyházunknak” — mondotta Ábrahám Dezső — “aki nem lel­kipásztor létére olyan sokat dolgozott és fáradozott volna Magyar Sio­­nunkért, mint éppen Dr. Soós Géza. Egy évvel ezelőtt még ő volt a Sza­bad Magyar Reformátusok Világszövetségének egyik leglelkesebb épitő­­munkása. A Világszövetség első kongresszusa egy elköltözött igaz embert sirat Dr. Soós Gézában.” Dr. Vincze Károlyról Borshy Kerekes György emlékezett meg. “Egész életét a nemes dolgokra irányuló tervezés, annak munkálása s az azok mellett való állhatatos megállás tette ki.” Borshy Kerekes György Dr. Vincze Károly tervét egy mondatban igy kísérelte meg kifejezni: “A kül­földre, közelebbről Amerikába szabadt magyar reformátusság számára egy olyan önálló Egyháznak alkotása, amely magában egyesítheti hi­tünknek minden cselédjét s amelyen belül minden idő vagy helyzet által kényszeríthető megalkuvás nélkül élhetjük ki öröklött s drágának tar­tott hitünk és rendünk szerinti vallásos életünket és amely egyház egy­részt átültetett mása legyen a minket utunkra bocsátott Magyarországi Református Egyháznak, másrészt önállósága s áldozatos önfenntartói

Next

/
Oldalképek
Tartalom