Bethlen Naptár, 1954 (Ligonier)
Szépirodalom
96 BETHLEN NAPTÁR A társaság megilletődve hallgatta a történetet, majd megszólalt az egyik unoka: — De drága Nagyikám . . . Hogy bizhatott ilyen sorsdöntő dolgot a véletlenre . . . ? Hátha nem a nagyapa nevét húzták volna ki a kalapból? Nagyika szemében kigyult egy huncut kis lángocska és mosolyogva felelte: — Ugyan, te csacsi . . . Hogy képzeled azt? Hiszem mind a négy cédulára a nagyapa nevét írtam! K.D. ZÁRÓVERS Hajótörött vagyok a tengeren. Palackomat a tengerbe vetem. Belesóhajtom a sorsomat, félelmemet és sok bus gondomat. S most száz pecséttel elzárt bánatom a hullámok kedvének átadom. Merül, örökre tán, a mélybe le s aranyhalacskák játszanak vele. De lehet, hogy még egy perce jő neki s egy bus hullám majd egyszer fölveti. S kidobja egy kéz — tán az Istené — egy gondtalan kor lábai elé. Borzadtan olvassák, kik rátalálnak és úgy suttogják döbbenve egymásnak: “Valahol szörnyű vihar lehetett . . . S a viharban egy nemzet elveszett . . .” WASS ALBERT
