Bethlen Naptár, 1954 (Ligonier)
Szépirodalom
70 BETHLEN NAPTÁR tudatra utalnak, bizonyos egyedülálló sajátosságokra. Úgy érezzük, hogy az események összekapcsolódnak megoldott s megoldhatatlan problémákkal, amelyek korszakalkotóak. Az életrajz hősének lélektanán vitatozva a történészek vagy pszichológusok rendszerint olyan nehézségekbe ütköznek, amelyek az egyéniségére vonatkozó tökéletes megértést lehetetlenné teszik. Helyenkint eltalálják a jellemzőt, ám tévedésbe is esnek. Ebből következik, hogy Rákóczi Ferenc megítélésében ellentmondó megállapításokat észlelhetünk, főként párisi tartózkodását illetőleg, ítéleteiben valószínűleg Rákóczi is tévedett, mert ember volt, de jóhiszeműségét azok sem vonhatják kétségbe, akik olyik intézkedéséért, amelynek lényegét máig nem lehetett tisztázni, megrójják. Tárgyilagosan elemezve szerepét a magyar történelemben, a romlás esztendeiben, olyan vezér képe bontakozik ki, akinek jeletősége átnyúlik az évszázadok határain. Bujdosásában is klasszikus példája maradt annak a férfiúnak, aki állampolitikai eszméit összeegyeztette emberi eszményeivel. Rákóczi Ferenc 1676 március 27-ikén született a Zemplén megyei Borsi községben. Apját, az erdélyi fejedelmet, csecsemő korában vesztette el. Anyja, Zrínyi Ilona, Péter bán és Frangepán Katalin leánya, Thököly Imre felesége lett, akit a török száműzetésbe is követett. Amikor Zrínyi Ilona három évi ostrom után Munkácsot kénytelen volt feladni, fiát I. Lipót császár holmi “politikai magántulajdon”-nak tekintette s Kollonics bibornok tanácsára egy osztrák jezsuita kolostorban s a prágai egyetemen neveltette. Rákóczit a művelődés kérdései érdekelték, szintúgy a vallásos kérdések; erre vall Vállomások című latinnyelvü munkája, amely Szent Ágoston s Blaise Pascal hatását érezteti s politikai látóhatáru, francia nyelven irt önéletrajza. E müveket magyar fordításban a Tudományos Akadémia adta ki 1876-ban; azóta elmélkedései s munkáinak szemelvényei más kiadásban is megjelentek. Visszatérve korai életére hadd jegyezzük meg, hogy nővérét egy osztrák tábornok vette feleségül, ő maga pedig házasságot kötött Sarolta Amália hesseni hercegnővel. Ezek az adatok annyiban figyelemreméltóak, mert azt mutatják, hogy élete hajnalán érzéseit, érdekeit s társadalomszemléletét a bécsi urvar képviselői maguk felé próbálták irányítani. De a Habsburgok nem számoltak Bercsényi Miklóssal, akivel Rákóczi akkor kötött barátságot, amikor átvette Sáros megye örökös főispáni tisztségét s azóta inkább magyar birtokain tartózkodott, mint Bécsben. Noha I. Lipót hercegi méltósággal ruházta fel, Rákóczi, elsősorban Bercsényire hallgatva, mind élénkebben a magyar problémák iránt kezdett érdeklődni s XIV. Lajossal, a francia “napkirállyal” keresett összeköttetést a magyar nemzet érdekében. Ám egy francia tiszt árulásának esett áldozatul, az osztrákok letartóztatták, bebörtönözték s végre felesége s egy kapitány segítségével sikerült elmenekülnie Lengyelországba. Fontos megemlíteni, hogy az 1697-iki jobbágylázadásnak része volt annak a meggyőződésének kialakulásában, hogy Magyarországon meg kell szólaltatni a szabadság hangját. Sorsa teljességéhez képest hozzátartozik ez a szociális szin; mind hevesebben lüktető magyar szive azok felé küldte
