Bethlen Naptár, 1954 (Ligonier)
Kovács Dezső: A Zsuzsi néni halála
64 BETHLEN NAPTÁR Amint szemlélem az idő által megtépázott épületeket, zülött kinézésű alakokat, kik léhán kószálnak az uccán, felébrednek bennem a szociális kérdések. Vájjon tudnak-e erről a város vezérei? Járnak-e erre? Mit gondolnak? Vájjon kik lehetnek a tulajdonosai ezeknek az elhanyagolt épületeknek, kulipintyóknak, üres telkeknek, szemétdomboknak, bacilust termelő odúknak? — Tessék vigyázni! — figyelmeztet a fiú. Nagyot zökkent a kocsi. Ha gyorsan meg nem fogódzom, Ikárus módjára repülök ki a kocsiból. Ez megszakította a társadalmi kérdések további fejtegetését. Zsuzsi nénire tereljük a beszédet. Nem nagyon ismerem. Párszor láttam a városban andalogni az uccán. Megtudom a fiútól, hogy Zsuzsi néni azon emberek közé tartozik, akik erősen hisznek abban a szatirikus jeligében, mely azt mondja: “Együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk.” Hogy Zsuzsi néni mennyit evett, azt senki sem tudja; de hogy sokat ivott, azt már mindenki tudta a városban. Ritkán lehetett józanon látni. Kurtaszáru pipája még mindig a szájában volt. Dohányt sohasem vett, mégis mindig tele volt a zsebe. Azt is megtudtam a fiútól, hogy már három férje volt, de csak az elsővel volt megesküdve. A második rövidesen elhagyta. A jelenlegivel is csak úgy állt össze, mint a madár a párjával. Gyermeke soha nem volt. A testi-lelki tisztaságról fogalma sincs. A trágár szavakból pedig soha ki nem fogy. Igen nagyszájú aszszony! — Hopp! Itt vagyunk! — jelenti Jani. Két kis dülledező kunyhó között állott meg a gép, egy nagy szemétdomb mellett, ahol nemcsak a szemetet égetik, amely egy magában is elég arra, hogy megfertőztesse a levegőt, hanem a titokban odahordott konyha hulladékot is. Imitt-amott többféle darabokból összetákolt vityilók állanak, melyek körül rosszul táplált gyermekek, korán ellustult fiatalok, züllött kinézésű öregek sütkéreznek a meleg napfényben. Bűz, szemét mindenütt! Gyanús szemmel néznek bennünket. Nem szóltam semmit, de gondoltam, hogy ennél az átkozott, testet-lelket pusztító környezetnél jobbat érdemelnek még az állatok is. Bemegyünk a lakásba. Dohos, bűzös levegő csap meg! Legjobban szeretnék visszafordulni, de pásztori kötelességemet teljesítenem kell. Csak konyhából és hálószobából áll az egész kaliba. A falakon akkora rések, hogy ki lehet rajtuk látni a szemétdombra. Ha pedig felnéz az ember a mennyezetre, több helyen megláthatja a befolyt eső nyomait. Csak akkora ablak van a konyhán, mint egy levél papír, az is foldozva van, Se kinyitva, se megmosva nem volt soha. Vastagon áll rajta a por. A férfi fogad bennünket. Nem valami barátságosan néz reánk. Micsoda egy alak! Alacsony, sovány, nagyfejü és kopasz. Orra rövid és vörös. Fogaiból már csak egy pár van, az is olyan sárga, mint a viasz. Ruháján folt-folton. Csak úgy fénylik a ráragadt zsírtól és piszoktól. Papucs
