Bethlen Naptár, 1954 (Ligonier)
Az ige fényénél. Újévi imádság
BETHLEN NAPTÁR 57 JÉZUS KRISZTUS Irta: JEROLIM KORNER Volt egyszer egy istenember, nyájas, kedves és szelíd, amerre járt, a nyomában tarka virág ezre nyílt. Volt egyszer egy istenember, szép és szenttekintetü, minden szava tisztán csengett, mint az ezüstcsengetyü. Nem táplált ő gyülöltséget senki ellen. Lehajolt a gyilkoshoz s mindenkihez, aki Istent káromolt. Megbocsátott az asszonynak, aki sokat vétkeze, teménytelen gonoszságot simított el szent keze. Régen élt ő, nagyon régen, de emléke ma is él, a tengerek sokasága most is róla zug-meséi. Három csillag emlegeti: — Láttuk őt egy éjszakán, hárman voltunk kiskirályok, ámde ö a nagykirály. Jól emlékszik rá a Hold is, hiszen most is ott megyen, ahol egykor ö bolyongott, ő tanított a hegyen. Gondol rá a szilaj vihar, mely szavára elcsitult, és az engedelmes tenger, mely előtte elsimult. Jól emlékszik rá a tó és Galilea népe mind, egész ország, hol a büszke Jeruzsálam fénye int. Tiszta emlékét megőrzi fü, fa, virág, sudár ciprus — Ember volt és feltámadott. Úgy hívták, hogy Jézus Krisztus . . . Horváth eredetiből fordította: P. Tarczay Gizella.
