Bethlen Naptár, 1954 (Ligonier)
Az Amerikai Magyar Ref. Presbiteri Szövetség
BETHLEN NAPTÁR 229 zásához szükséges. Jézus Kristus kis csoportjának, a tanítványoknak is votl pénze. Amikor az ötezer embert megvendégelte, egyik tanítvány megkérdezte: Elmenjünk-é és vegyünk kétszáz pénz áru kenyeret? (Márk. 6:37.) Miután láttuk a bibliai történet alapján azt, hogy az anyagi téren való kötelességünknek mi a lelki alapja, most nézzük meg azt, hogy egyházi életünkben gyakorlatilag mik a forrásai az egyház anyagi előhaladásának. Ezt négy csoportra osztom: 1. rendszeres adakozás; — 2. rendkívüli adakozás: — 3. társas eseményekből befolyt jövedelmek; — 4. egyéb jövedelmek. Mindjárt előrebocsátom, hogy az egyház legtisztább jövedelme a rendszeres adakozásból befolyó anyagi támogatás. Ennek legtisztább formája a vasárnapoként átadott adomány, még pedig személyesen átadott adakozás. Akár borítékosán, akár más formában, de hiszem, hogy Isten előtt ez a kedves dolog. Ha valaki dolgozik a gyárban vasárnap, vagy vakáción van, a családtagok hozzák el adományát. Ugyanígy ha valaki beteg. Ismerek egy öreg beteg embert, aki adományával minden vasárnap jelen van az Istentiszteleten, a magyar református templomban, pedig még a nyelvünket sem érti, de nálunk talált vigasztalást. A rendszeres adokzásnak sokféle áldása van. Először is szokássá, Isten előtt kedves szokássá lesz az adomány. Nem függ lelkiállapotomtól, nem függ még anyagi helyzetemtől sem. Ha egyszer megszoktam, hogy rendszeresen adakozzam, egyházam is számíthat rám vasárnapról vasárnapra. Borítékban azért jobb adakozni, mert mindig van otthonomban valami, ami emlékeztet egyházam iránti kötelességemre. Rendszeres adakozásnak számit az urvacsorai adomány, ünnepi adomány. A hét urvacsorai alkalom közül az egyik, az egyetemes urvacsoraosztás (world-wide Communion) jövedelme a másokon való segítés gondolatát szorgalmazza bennünk. Ilyenkor a keresztyénségben, sőt az egész emberiségen, mint Istennek azonos gyermekein való segités parancsát teljesítjük. Ugyanerre való a One Great Hour of Sharing vasárnap is. Rendkívüli adakozásról beszélünk, ha az egyház valami rendkívüli célra akar gyűjteni, például építkezés, orgonavétel stb. vagy pedig tagjaink rendkívüli adakozással akarják kifejezni hálájukat Isten iránt. Ilyen például a házassági, születési évforduló, halálesetkor virágmegváltás, betegségből való felépülés alkalmából, vagy csak egyszerűen Isten dicsőségére való adomány, ami egyike a legszebb és legtisztább adományoknak. Ide lehet sorolni a Bethlen Otthonra való adakozást is. Mikor fiaink hazajöttek a háborúból, vagy ha most hazajönnek Koreából, a szülők, testvérek, vagy hitvestárs adjon hálát az Istennek. Sokféle ilyen alkalom van, melyet nem tudnék felsorolni. Amerikai magyar egyházi életünk anyagi alapját a múltban főkép a társas események jövedelme határozta meg. Vacsorák, bazár, piknik, szalonnasütés és egyéb alkalmak sok népet összehoztak és valljuk meg, hogy mi magyarok szeretünk együtt vidáman lenni. Ezek az alkalmak jók arra, hogy találkozzunk egymással s mérséklettel élve nem elvetendők. Ha rendezzük, azért tegyük, hogy együtt lehessünk, ahogy Jézus Krisztus ott volt a kánai mennyegzőn, vagy ahogy a 133-ik zsoltár mondja: Imé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! Csak ne erre helyezzük az egyház anyagi alapját. Az ilyen alkalmak rendezése sok fáradságot kíván s ami több, sok költséggel jár. Legtöbb helyen pl. bazárt nem is tartanak, hanem megváltásra kérnek adományt, ugyanígy sok helyen a pikniket is megváltják. Rendkívüli alkalomnak nevezném a kántálást karácsonykor. Emögött szép gondolat van: vinni az angyalok üzenetét híveink otthonába. Csak akkor csináljuk meg, ha nincs ivással összekötve, mert különben karácsony szent ünnepére a legtöbb kántáló nem jön el, mert másnapos hangulatban van. Harmadik pontban szerenék arról szólani. hogy mi presbiterek miképpen neveljük magunkat és gyülekezetünket az adakozás terén. Mivel a gyülekezet elöljárói vagyunk, elsősorban jó példával kell előljárnunk. Mi magunk adakozzunk jó kedvvel és bőségesen. Az a presbiter, amelyik sajnálja vasárnaponként az egy dollárt egyháza javára adni, igen vérszegény vallásos életet él s alig lehet jó példa a hívők előtt. Tehát mi, presbiterek, kezdjük magunkon az adakozást.
