Bethlen Naptár, 1954 (Ligonier)

I. Az Evangelical and Reformed Church kebelébe tartozó magyar egyházközségek

BETHLEN NAPTÁR 101 DR. SZABÓ ISTVÁN EGYHÁZKERÜLETI ELNÖK ÉVI BESZÁMOLÓJA A MAGYAR EGYHÁZKERÜLETRŐL Elsősorban szeretnék kifejezést adni afeletti szivbéli örömömnek, mely mindannyiunk közös és őszinte öröme, hogy az elmúlt év alatt Egyházkerüle­tünk a közegyházi járulékok befizetése terén elérte tizenötéves történetének legmagasabb rekordját. Befizetésünk összege $15,115.00 volt, mely Egyházke­rületünket 45 százalékossá tette. Ezen a téren Kerületünk évek óta az állan­dó és fokozatos emelkedés grafikonját rajzolta, és rövid néhány év alatt több mint megkétszereztük előző befizetéseink összegét. Közegyházunk is felfigyelt reánk és az elismerések özönét árasztották felénk. Legyen érte hála gyülekezeteink áldozatos népének, de főként a lelkiismeretes pásztoroknak és presbitereknek, kik e téren lelkesités és vezetés voltak népünk előtt. Ez az esztendő egyébként az Egyetemes Zsinat éve. Ez év junius 17-től 24-ig terjedő napjain gyülekezett össze Egyházunk legfelsőbb kormányzó és törvényhozó szerve, a három évenként ülésező Egyetemes Zsinat. Magyar Egyházkerületünk életére sorsdöntő volt ez a zsinat, mely pontosan ott talál­kozott, ahol 1922-ben a Magyarországi Egyház átadván a mi gyülekezeteinket az akkori Reformed Churchnek egyezmény formájában biztosítván magyar gyülekezeteink megszokott jogainak háboritatlan gyakorlását, az Ohio ál­lambeli Tiffin városában. Mi magyar egyházkerület a gyűlésen folyó, — ériák — bevezetésével kapcsolatos harcból győzedelmesen, joggyarapodás és tekintély növekedéssel kerültünk ki. A harcot győzedelmesen megharcoltuk örökségünk és jogaink törvényes biztosítékai birtokában. “Tartsd meg mi nálad van, hogy senki el ne vegye tőled a győzelem koronáját.” A másik értékünk, “A Reformátusok Lapja”, az Egyetemes Zsinat dön­tése alapján szintén érintetlenül megmaradt. Gyülekezeteink életmezején történt eseményekről és gyülekezeteink tel­jesítményeiről régi szokásunk szerint négy egyházmegyénk elnökei tesznek jelentést, épen azért én a gyülekezetekre külön-külön itt e helyen nem térek ki. Lelkészi változások mezején elsősor­ban szomorú szívvel kell megemlékez­nünk Nt. Szeghy Jánosnak, indiana-har­­bori gyülekezetünk lelkipásztorának hir­telen és tragikus haláláról, aki autógázo­lás szomorú áldozata lett. Egyházkerüle­tünknek súlyos vesztesége volt hirtelen elköltözése. A végtisztesség minden meg­adható formájában kifejezést adtunk hi­vatalos gyászunknak. Nyugati egyházme­gyénk lelkészi kara megható gyászszer­tartás formájában búcsúztatta templo­mában gyászbaborult hitvesétől és gyü­lekezetétől. A philadelphiai temetőbe he­lyeztük el messze távol szolgálati helyétől örök nyugvóra, családja lakó és szárma­zási helyén, ahol a temetési gyászszer tartást Egyházkerületünk elnöke végez­te a környékbeli lelkészek nagy csoport­jának részvételével. Adjon Isten szolgája testének csendes nyugodalmat, lelkének koronát, családjának vigasztalódást. “Aki az Urnák szolgál, megbecsüli azt az Atya.” Dr. Szabó István egyházkerületi elnök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom