Bethlen Naptár, 1953 (Ligonier)
Az irodalom tükrében
74 BETHLEN NAPTÁR ladnak az oroszok felé, ahol azt látják, hogy a két orosz birkózik egymással, egy fiatal és egy öreg. Az öregebb kiabált magyarul, •de mire odaértek, a fiatalabb akkor húzta ki szuronyát az öreg melléből. János mikor látta, egy hirtelen lövéssel leteritette a fiatal muszkát, aki össze is rogyott ott. Ezalatt Mihály az öregebb orosz katonához ugrott, hogy segitségére legyen. Befogta a mellén a szúrt sebet, mire a haldokló kinyitotta a szemét, majd suttogva igy szólt: — Engedj meghalni baj társ, megérdemlem a halálomat. Én is magyar katona voltam, de az első világháborúban orosz fogságba kerültem. Haza jöhettem volna, de ott maradtam egy asszony kedvéért, pedig otthon feleségem és kisfiam vártak reám. Most az oroszok engem is besoroztak katonának, harcolni a magyarok ellen. Mikor kiküldtek járőrbe, valami erős vágy fogott el a múlt után, hogy megtudjam él-e még az itthagyott feleségem és él-e a fiam. Elhatároztam, hogy megadom magam a magyaroknak. Próbáltam rábeszélni a társamat is, hogy adjuk meg magunkat, de ő azt mondta, hogy egy áruló kutya vagyok és leszúrt. Ha valamikor baj társ elkerülsz Fenyőházára, nézd meg, hogy él-e még Horváth Jánosné és, — tovább nem folytathatta, mert János felordított: — Apám! Tovább nem folytathatta, mert a fiatal orosz katona magához tért és amig ezek a sebesült felé hajoltak, puskájával célba vette Jánost, — és egy pillanattal később — holtan bukott apja fölé, már nem halottá, mikor az öreg utolsó szavát elsuttogta: — Fiam bocsáss meg — és szeme örökre lecsukódott. * Fenyőházán Horváth Jánosnénak sürgönyt hozott a posta. Csak addig tudta elolvasni, hogy: “Értesítjük, hogy férje, Horváth János hősi halált halt... és akkor elsötétült előtte minden, a szivéhez kapott és falfehéren végigvágódott a földön. Kicsi fia rémülten, sirva szaladt hozzá, nyakaköré kulcsolta a kezét és felzokogott: — Édesanyám! * # * Elsötétült világunkban, három nemzedék életében két világégés milliókat pusztított, ölt és juttatott árvasorsra. Jó volna már egyszer életek helyett a háborúknak véget vetni. (Szerkesztő megjegyzése.)
