Bethlen Naptár, 1953 (Ligonier)
Egyesületünk tükrében
110 BETHLEN NAPTÁR költője, akit magyarságán kívül hozzánk a közös hit szálai is fűznek. j) A multbani eredményes munkásságot elismerendő s a jövőre újabb biztatást nyújtandó, a közgyűlés a tagszerzési jutalékot 1953 januártól kezdődőleg ezer dolláronként $2.40-el emelte, az ügykezelők szokásos havi költséglevonására pedig az eddigi 10 cent helyett okmányonként 12 centet engedélyezett. k) Kimondotta a közgyűlés azt is, hogy teljes időt dolgozó tisztviselői, hivatalnokai és hivatásos szervezői számára nyugdíjintézetet létesít s ennek alaptőkéjéhez évi $7,000-al járul hozzá. Ezeken kívül az ötnapos közgyűlés természetesen még számos olyan határozatot is hozott, melyek a közigazgatás belső rendjére vonatkoznak, a fentiek azonban magukban is elegendő bizonyságot szolgáltatnak arra, hogy az 1953. esztendőt nem alaptalanul neveztük el “Uj tervek esztendejé”-nek. Valóban uj tervekkel s megújult lelkesedéssel megyünk az újabb négy esztendő elé, amitől azt reméljük, hogy a hatvanéves jubileumi dátumhoz elérkezve megint csak módunkban lehet majd olyan jelentéseket tenni, amelyek további fejlődésről adhatnak számot. Most, amikor magyar fajtánk milliói odaát a Duna-Tisza partjain egy istentelen és embertelen elnyomatás átkát nyögik s amikor magyarok százezrei bolyonganak és tétováznak hazájukból kiszorultan uj hazát keresve, magyar történelmünk legnagyobb válságát élve, a szabad Amerika földjén élő szabad magyarok és reformátusok számára felfokozott kötelesség is, hogy intézményeit erősítve adja ragyogó bizonyságát élniakarásának, építő akaratának s ténylegesen alkotó képességének. Mi, ame-Király Imre, egyesületi pénztáros és Nagy Ferenc a konvenció korelnöke beszédei mondanak
