Bethlen Naptár, 1953 (Ligonier)
Egyesületünk tükrében
BETHLEN NAPTÁR 103 munkálkodása! A szalmafedeles kis háztól — a felhőkarcolóig, a 102 lélektől a 160 millió lélekig, 1620-től 1952-ig csak 332 év telt el. Áldásdus gyümölcsöket termett esztendők, melyek azt igazolják, hogy azokat, kik “jobbra vágyódtak .... várost . . . . hazát kerestek, melynek épitője, alkotója az Isten . . .”, azokat “nem szégyenli Isten, hogy Istenüknek nevezték.” A legnemesebb amerikai magyar református kísérlet Az isteni gondviselés az emberi nem legnemesebb kísérletének, az Egyesült Államoknak, keretébe vezetett minket amerikai magyar reformátusokat. Ebbe az életbe vezetett. Beleépitett, részesévé tett. A mi lelkünket is megragadta az “American Dream”. Inspirált, átitatott. A magyar reformátusság legnemesebb kezdeményezésére vezetett. Mert a magyar reformátusság történetében aligha van nemesebb kísérlet, mint az amit 1896-ban, Trenton, N. J.-ben, az a 12 férfiú kezdett, akik a Református Egyesületet megalapították, áldásos útjára elindították. Álmot álmodtak, látomást láttak. Olyan amerikai magyar református közösségről álmodtak, melynek áldásos munkája testvérszeretetet éreztet, segítséget nyújt, vigasztal, árváknak, öregeknek otthont ad. Egyszerű kezdetből indult el befogadó hazánk élete. Egyszerű, szegényes kezdetből indult ki a Református Egyesület élete is. De Isten és az amerikai magyar reformátusok együttmunkálkodása csodálatos eredményt termett. A Református Egyesület 57 év alatt a világ legnagyobb magyar református egyháztársadalmi közösségévé lett, 32 ezer tagú nagy családdá fejlődött, hat millió dollárnyi családi vagyonnal. És 1952-ben eljutottunk oda, hogy úgy Egyesületünk, mint Bethlen Otthonunk, külső megjelenésében, épületeiben is olyan, hogy az emberek, kik “jobbra vágyódtak”, boldogan tekinthetnek rá. Istenünk pedig elmondhatja: “Nem szégyenlem őket, hogy Istenüknek neveztek...” “Barátom: ülj feljebb!” A lakodalmi vacsorán szerényen, hátul leülő vendégnek mondotta Megváltónk: “Barátom: ülj feljebb!” A .szerény, külső keretekben is hűséges, áldásos munkát végző Református Egyesületünknek és Bethlen Otthonunknak is azt mondotta az Ur: ülj feljebb! És az Urnák 1952-ik esztendeje, Egyesületünk, Bethlen Otthonunk életében az uj otthonok esztendeje lett. Az isteni gondviselés vezette Egyesületünket a toledói szerény keretek közül mindig feljebb. Az ország fővárosába — Washingtonba — előbb bérelt iroda-épületbe, azután saját otthonba. 1952-ben pedig a “Kossuth Ház”-ba, olyan szép és alkalmas otthonba, melynek falai, szobái a jótékonyság, emberszeretet leikével, emlékeivel vannak tele.
