Bethlen Naptár, 1952 (Ligonier)
Szépirodalom
88 BETHLEN NAPTÁR A vőlegényes háznál gyűlt egybe a vendégsereg és úgy mentek a menyasszonyos házhoz. A nászmenet élén a vőlegény, kétoldalt a vőfélyek, a menet végén pedig a banda a Rákócziindulót játszotta, de a násznép azért következetesen a régi közismert nótát fújta: Jaj de sokat jártam, fáradtam, Mikor házasodni akartam, stb. Csak a vőlegény, mint főszemély lépdelt hallgatagon és ünnepélyesen komoly arccal. A menyasszonyos házhoz érve a “kérő násznagy” lépett be elsőnek és a “kiadó násznagy” elé lépve mondta nagy tempósan: Szerencsés jó napot nemes frekvencia, Lakodalmi sereg vitéz szószólója, Vőlegény barátom ezelőtt pár héttel, Mint szárnyrakelt madár repült szerteszéjjel, Hogy magának egy szép hű társat szerezzen, Akivel az élet tengerén evezzen, A menyasszonyt jöttünk a hitre kikérni, Ott fognak egymásnak hűséget Ígérni, Minden eljegyzésnek esküvő a vége, Mert hit által vagyon annak erőssége. Erre aztán a “kiadó násznagy” felelt hasonló régi cikornyás stilusu versben: Mielőtt elvinnék e ház virágszálát, Had mondjam röviden az ő búcsúzását, Ő nem fojthatja el síró zokogását, Azért én mondom el szíve óhajtását, Drága jó anyámhoz szívemet megnyitom, Én kedves dajkámtól eképpen búcsúzom: Látom, könnyez szemed párosulásomon, Aggodalmaskodói jövendő sorsomon. Rátaláltam én már szeretett páromra, Eddigi helyemet újjal cserélem ma, Hogy a szárnyad alól, meg kell immár válnom, Fölnevelésemért a jó Isten áldjon. A menyasszony pedig nagy sirások között bucsuzkodott, mig végre odalépett hozzá a nagy vőfély, mint a lakodalom teljhatalmú főrendezője és megfogta a karját eme kijelentéssel: “Elég volt a sírásból, hiszen, ma az örömnek napja van” és megindult a nászmenet a templomba. A banda ismét csak a Rákóczi-indulót játszotta, a násznép pedig, az ilyenkor szokásos nótákat dalolva, igyekezett a zenét tulharsogni, de a banda sem hagyta magát és annál hangosabban húzta az indulót.
