Bethlen Naptár, 1952 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 65 — Igen.... — felelte ő gépiesen, érzéketlenül. Valóban eszelősnek látszott. Elvette a borítékot s meg se mozdult, csak ott állt. Engem se látott meg. Bolytár égtelen ugatásba kezdett. Már a postás messze járt, de ő még mindig rágta mérgében a keritéslécet. Ahogy Szabó néni megindult visszafelé, én a kapuhoz léptem. A levelet zsebébe tette, nyugodtan leült kisszékére és kezdte tovább számolni a pénzt. Fel sem nézett. Egyszercsak levette szemüvegét, kifényesítette, visszahelyezte s elővette a levelet. Úgy simogatta ki, mint aki nem is lát. Neki már semmi papír nem sürgős, semmi papír nem fontos. Olvasott. Egy perc, kettő.... csak néz maga elé, érdektelenül, értelem nélkül. Egyszer csak látom, hogy szivéhez kap, sikoltott, sirt és nevetett egyszerre. A kerten keresztül hozzá szaladtam, Bolytár ott vonyitott a lába alatt, ő meg csak fogta a karomat, dehogy fogta! markolta, vályta az ujjaival s amint vonszolt magával ki az útra, ott vettem ki sírásából: — Él a fiam! Él a fiam! nem halt meg csak fogságba került. Haza segíti az Isten! Alig bírtam lépést tartani vele. A szomszédok mind odagyültek most már mindkettőnk kiabálására és ő lobogtatta a levelet, mint valami győzedelmi zászlót. A Balaton irányában megszólalt egy harang. Lehet, hogy temetésre, lehet, hogy esküvőre, nem tudni, de csak úgy kongott át a fejünk felett. Szabó néni biztos igy hallotta: — Jan-kó-jan-kó.... ... Szabó néni az éjszaka halt meg. Mosolyogva. Úgy legyengült szive a szenvedésben, hogy a boldogságba beléhasadt.... ❖ A rákövetkező augusztusi csillaghullás életpáromat hozta el. De utána pár évig nem hulltak a csillagok. Sötét volt a magyar ég. Csillagtalan. Negyvenhétben újra kezdett virág nőni a romokon. Néha még reménykedtünk is. Mint Szabó néni reménykedett, hogy haza kerül a fia. De már tudjuk, hogy a fogság nem rabságot jelent, hanem siralomházat s hogy a romokfeletti virágok színtelenek. Negyvenhét augusztusában azért mégis eljutottam a Balatonra, és imádkoztam a Jankókért, amig hulltak Badacsony felől a csillagok. Hulltak a Balatonba, hulltak a szivembe és hulltak Szabó néni sírjára.
