Bethlen Naptár, 1952 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 59 Pünkösdi Lélek Talán az ősi tűz szállotta meg, mert pünkösd reggelén, első harangszóra, kertünkben mámorosán ünnepelt, kigyújtva lángját a pünkösdi rózsa. S ahogy a ballagó népekre néztem, amint a templomdomb tövéhez értek, kerestem, hogy az arcuk bús ugarján kigyújtotta-e rózsáit a Lélek? A Lélek, melytől megszépül a rút is, s amely nélkül az angyalarc is lárva, az Isten Lelke, mely szent egyetértést teremt az önző, széthúzó világba. Szemem kutatva arcról arcra szálldos, míg fáradtan a világot bejárja s pünkösd reggelén, első harangszókor a Lélek jelét csak itt-ott találja. rn Pünkösdi Lélek, gyújts hát lángra minket, melegítsd át az ember-gépeket, a Lég beszélő hullámát, a gyárak zsivaját. Olvaszd szét az érceket, miket ágyúkká vétkezett az ember s velük önnön lelkét a földre gyűri. Taníts meg: mit jelent szín-józanul az Isten Leikétől megrészegülni és szórni mámorosán, boldogan, magunkat, szerteszét, szívünkbe nyúlva, míg arcunkon a tékozló öröm tüzes pünkösdi rózsáit kigyújtja. Bódás János
