Bethlen Naptár, 1952 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 51 SZÉPIRODALOM szív — A SZÍVNEK A meri Icai magyarok írásai UJ FEJFA A RÉGI TEMETŐN Irta: Nagy Lajos ref. lelkész, McKeesport, Pa. Az élet ezer baja sebezte telkemet. Megnyugvás után vágytam. Menekültem az emberek elől és elindultam a csend birodalmába: a temetőbe. Mindig oda menekülök valahányszor békesség után vágyódom. Mint hópelyhek az országutak lábsebző köveire, hepehupáira, úgy hull rá itt lelkem gondrögeire a békesség. Nincs csendesebb hely a világon, mint a magyar falusi temető. A magyar falusi temetők ellentétjeképen mindig a Böcklin világhirü festménye: a “Halottak szigete” jut eszembe. A Böcklin temetője szomorú ciprusaival, zugó jegenyéivel megborzongat és elrémit. A magyar temető illatos akácaival, hársfáival és vadgesztenyéivel megnyugtat és hivogat. Ott az elmúlás viharja orgonái az ágakon és hajtogatja a fákat, itt a lombok, mint ablakba tett eol hárfák, halkan, andalitóan szólalnak meg és csendet muzsikálnak. A szellő pedig csókot lehel itt a fákra, virágra és az ott járó fáradt vándor homlokára. A Halottak szigetét mély vizű, sötétszinü tenger zárja körül, még a napsugár se tanyázik ott, legfeljebb a szélen lévő fákat látogatja meg, hogy szomorú sziluettjüket kerítésnek a tengerre rajzolja és egyetlen döbbenetes érzés dermeszti az embert, hogy innen nincs visszatérés. A magyar temetők nincsenek körülzárva. Az élet legmélyebb szimbólumai: ringó búzatáblák ölelik körül. Itt nincs határ az élők és holtak birodalma között. Napsugár, szines pillangók, döngicsélő méhek, hol a sirok virágában, hol a kék búzavirágon és piros pipacsok kelyhében fürödnek meg kacagva. A magyar temetők még a halál zord arcára is szépitő fátyolt borítanak. Árnyékos utak kígyóznak át rajta, mintha ezüst szalagok lennének. Az utakat, mint néma katonák sorfala, két oldalról vadgesztenyefák állják körül. Rózsaszín és fehér szirmukat a gyalogsövényre hintik puha szőnyegnek, hogy halkan járjon mindenki rajta és ne zavarják az itt nyugvók álmát. Madárdal, a temető közepén lévő harangzúgása, a templomból kiszűrődő ősi ének: Te Benned bíztunk eleitől fogva, ezek nem zavarják álmukat, hiszen életükben
