Bethlen Naptár, 1952 (Ligonier)
Akiket hazahívott az Úr
BETHLEN NAPTÁR 183 községben. Édesapja református tanító volt, elemi iskoláit az ő keze alatt végezte. Majd a rimaszombati egyesült protestáns gimnáziumban tanult és tett érettségi vizsgát. Theológiai tanulmányait Debrecenben végezte, ahol az utolsó fél évről, mint exmittált káplán ment Rabára és segédlelkészkedett 1911-ig. Visszatérve szülőföldjére, a Hanva-Csiz-Sajólénárdfalva hármas egyházközségben lett segédlelkész. Innen jött Amerikába 1912-ben az Ashtabula-Conneaut-Fairport lelkészi állásba, amelybe Kalassay Sándor esperes iktatta be. Ottani lelkészkedése alatt mind a három egyház templomhelyet szerzett magának. 1913-ban a windberi, Pa. egyház választotta meg lelkészévé. Ott szolgált 20 esztendeig. Ottléte alatt a vidék magyar református népét is gondozta és több fiók egyházat szervezett. Windberi lelkészkedése alatt nősült, feleségül véve Bogár Katalint; ott születtek gyermekei is, Kató, Béla, Lajos és Magda. 1933-ban a kalamazooi egyházba ment át és ott szolgált 1941-ig. Ezután még négy évig a jolieti gyülekezetei szolgálta s 1945-ben ment nyugalomba. Chicagóban élt felnőtt gyermekeivel egészen haláláig. Amerikai magyar református életünk kegyelettel adózik e csaknem 40 évi munkásnak, ki sok lelki-testi szenvedése után tért nyugalmába. BABINSZKY ANDRÁS. Október 2-án ért véget a hosszú, nehéz szenvedés. Az orvosi tudomány mindent megpróbált; ismételten megoperálták súlyos betegségében, amire azonban nem volt mentség. Hatvannégy esztendőt engedett neki az Ur itt a földön, ebből az utolsó negyvenet itt töltötte Amerikában. Torontál vármegyében, Nagybecskereken született, a temesvári állami tanítóképző intézetben szerzett tanítói oklevelet. 1911-ben a bridgeporti első egyház választotta meg tanítójának, innen azonban egy év múlva a youngstowni egyház hívta meg; itt töltött három esztendőt. 1917-ben a detroiti első egyházhoz hívták meg tanítónak; öt hónap múlva azonban ez állásáról betegsége miatt kénytelen volt lemondani. 1923-ban a pittsburghi Western Theological Seminary lelkészképző intézetbe iratkozott be. Még theológus volt, amikor a Shenango Presbitery megbízta az ellwoodcityi magyar református gyülekezet kiszolgálásával. Az ő ott szolgálása idejében építette fel a gyülekezet templomát, mit ugyanakkor szenteltek fel, amikor őt lelkésszé szentelték, 1926 augusztus 13-án. A következő év julius elsején foglalta el a south-riveri lelkészi állást, amelyre az ottani gyülekezet egyhangú választással hívta meg. Pontosan tiz esztendőt töltött ebben az egyházban. Ezután három és fél évig a ligonieri Bethlen Otthon tanítója volt és az árvaatya helyettese. Onnan ment Buffalóba 1940 elején, ahol a roppant megpróbáltatáson keresztülment west-sidei egyházközségnek, valamint a vele társegyházi viszonyban lévő north-tonawandai gyülekezetnek volt a pásztora haláláig. Hosszú, régi betegsége miatt sohasem volt jó egészségben, és mégis csodálatos kitartással és odaadó szorgalommal végezte minden munkáját. Isten nagy családot, kilence gyermeket adott nekik; ezek neveltetésének gondja alatt sem roppant össze: Istenbe vetett hite és hűséges feleségének önfeláldozó munkája és gondozása volt a segítsége. A világháborúban nagyon kedves fiukat veszítették el; ez a seb mindig égette lelkűket. Életben maradt gyermekei szépen tanultak és most már néhányan kint vannak az élet mezején; egyik fia a Presbiteriánus Egyház lelkésze, egy másik mérnök, leányai is dolgoznak. Mindnyájuknak bő oka van áldani a most már végre megpihent édesapa emlékét, aki mig itt élt közöttük, nekik élt és értük élt. Most már megnyugodott gondjaitól, mi pedig hálát adunk munkás életéért mennyei Atyánknak, Akinek a házában bizonyára ő is megtalálta az Urunk által számára készített hajlékot. Legyen áldott emlékezete!
