Bethlen Naptár, 1952 (Ligonier)

Egyesületi és egyházi életünkből

BETHLEN NAPTÁR 99 zást. Élesztő kovásszá lettünk segélyezési munkákban, jótékony­ságban. Bethlen Otthonunkat kibővítettük. 1941-ben uj, gyönyörű Gyermekotthont avattunk fel Ligonier városában. Húsz év alatt hová fejlődött Református Egyesületünk, iga­zolja néhány adat: Taglétszám 1931-ben: 12502 1951-ben közel 31 ezer. Vagyon 1931-ben 840 ezer dollár. 1951-ben közel öt millió. Érvényben levő biztosítás 1931-ben 7 millió 1951-ben 26 millió. Bethlen Otthonunkban a régi, városon kívüli hegytetőn levő otthon mellett, a városban modern, gyönyörű gyermekotthon. Az Öregek Otthonát és a Gyermekotthont 115 ezer dolláros építke­zéssel bővitettük ki 1951-ben. Csodálatosan szép haladás ez anyagiakban is, lelkiekben is. Megáldotta az Ur Egyesületünket, hogy még nagyobb áldássá lehessen. A kicsiny kezdetből a világ legnagyobb magyar refor­mátus egyháztársadalmi intézménnyé fejlődött. Áldott legyen az Ur, hogy ezt a szolgálatot reánk bízta. Ál­dottak legyenek, akik ebben az építésben munkatársak voltak: tisztviselők, szervezők, osztályügykezelők, Bethlen Otthonunk tisztviselői, munkásai. Áldottak legyenek az alapítók. A Mester mondotta: “Hogy a vető és arató együtt örvendezzen.” Egyházi életünkben is, egyesületi életünkben is, eljutottunk oda, hogy a vetők, plántálok, öntözők munkája után elérkezett az aratás, a gyümölcstermés ideje. Kié az érdem? “Ki Apollós? Ki Pál? Szol­gák.... Én ültettem, Apollós öntözött, de a növekedést Isten adta. így sem az ültető, sem az öntöző, hanem a növekedést adó Isten a valami.... Mi Isten munkatársai vagyunk....” Ebben van az örö­münk, dicsekedésünk, hogy Egyesületünk építésében Isten mun­katársai lehettünk. Boldog vagyok, hogy Egyesületünk építésében eddig húsz évig lehettem Istenünk munkatársa, mint Egyesületünk elnöke. Húsz évvel ezelőtt azt Ígértem, hogy “Istenben bizó, becsületes, tiszta­­kezű, odaadó szolgálat által” munkálkodom. Ezt igyekeztem meg­tartani. Erre segítsen továbbra is Istenem!

Next

/
Oldalképek
Tartalom