Bethlen Naptár, 1951 (Ligonier)
Balogh E. István: Az Amerikai Magyar Szövetség
BETHLEN NAPTÁR 91 Valóban páratlan az a bánásmód, amiben minket ez a mi Egyházunk részesit. Ideje volna, ha mi is kifejezésre tudnánk már juttatni irányában érzett hálánkat és szeretetünket. Lelkészeink körében beszélnek is arról, hogy a szavakat most már tettekkel váltsuk fel; szó van arról, hogy gyülekezeteinket templomépitési alapítványok tételére kérjük. Karácsonyra szép megemlékezés volna részünkről és ilyen gazdag hatvan esztendőnkről, ha mennél több ilyen 500 dolláros alapítványt tennénk az egyes gyülekezetek vagy éppen nőegyletek vagy más egyházi testületek nevére. Álljon elő minden Egyházát szerető testvérünk ilyen indítvánnyal a megfelelő gyűlésekben! A REFORMÁTUSOK LAPJÁT pedig járassa minden olyan tagunk, aki magyarul jobban olvas, mint angolul. Az angolul jobban értőknek a MESSENGER előfizetését ajánljuk. A két lapot együttesen is meg lehet rendelni, hallatlanul olcsó áron: a kettőt együtt évi 3 dollárért! Ne legyen egyetlen egyháztagunk sem, aki ne olvasná Egyháza lapját. Csak jól informált gyülekezet lehet keresztyén gyülekezet. Elszakitja magát a keresztyén közösségtől az, aki nem olvassa Egyháza lapját. A leghelyesebb eljárásnak azt tartjuk, ha mindegyik egyházközség a saját pénztárából gondoskodik arról, hogy valamelyik egyházi lapunk ott legyen mindegyik tagjának a kezében. Létérdeke ez a gyülekezeteknek, csakúgy, mint a lelkészi állás fenntartása. És éppen olyan közösségi feladat. Egyházunk már megkoronázta jubiláló lapunkat. Koronázzák meg gyülekezeteink is. Az övéké. “Tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye a te koronádat!” AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG Irta: Balogh E. István, az Amerikai Magyar Szövetség közp. titkára A MÚLT Az Amerikai Magyar Szövetség múltját 1907-től 1933-ig Magyar-Amerika néhai nestora, Dr. Kalassay Sándor, igy foglalta össze: “Az amerikai magyarság mindig összeköttetésben állott a szülőhazával, Magyarországgal. Akik átmeneti megélhetést kerestek az Egyesült Államokban, azok sohase szakadtak el a szülőföldtől. Azért dolgoztak, hogy egyszer visszatérve Magyarországra,
