Bethlen Naptár, 1951 (Ligonier)
Szépirodalom
72 BETHLEN NAPTÁR genfi kongresszust nem hagyhattam, se európai tartózkodásom idejét meg nem hosszabbithattam. És ha mehettem volna is, meggondoltam volna az orvosság nélkül beteghez, segiteni tudás nélkül nyomorgókhoz menés tanácsosságát. Magyarországhoz aránylag ilyen közel léve elfogott a honvágy engemet is. Zürichből már csak párórai repülés lett volna az ut Budapestig és onnan hazáig, szüleim sirhalmáig. De az útlevelem alapján meg nem látogatható országok között névszerint ott volt Magyarország. Öngyilkossági szándékaim meg egyébként sem voltak. A honvágyas érzéseket Zürich reformátori vonatkozásainak megtekintésével űztem el. Ezek között lélekben ismét otthonosan éreztem magamat, akárcsak Genf ben. Milyen jól esett azt tudni, hogy abban a templomban, ahol istentiszteletet tartottunk, Zwingli Ulrich is prédikált a halászok és az ácsok nemes céhének! Zürichben is jól esett látni, hogy mint Kálvin temploma Genfben, úgy a Zwingli temploma Zürichben szintén nem zugában lett valami, hanem hatalmas, kéttornyos, ősi katedrális, zugó, búgó óriás harangokkal. Teljes épségben áll még a ház, melyben Zwingli lakott és utolsó földi útjára, a kappeli ütközetbe elindult, hogy a lelkiismereti, vallási, emberi és polgári szabadságért annak ellenségeitől halálra sebezetten e szavakkal ajkán lehelje ki lelkét: “A testet megölhetitek, de a lelket nem!” Jó volt elmerengeni Buliinger Henriknek a templomtér sarkán lévő és Zwingliével szomszédos háza előtt, képzeletben hallani a késő éjjeli órát ütő harangszót és az éjszakába fényt sugárzó ablak mögött ott sejteni a Második Helvét Hitvallás írásán munkálkodó pásztort, prédikátort és hittudóst. Bizony a forrásnál jártam Genfben is, Zürichben is. Ott, ahonnan őseink is merítettek az örök Evangyéliomnak tisztán felbugyant vizeiből. A magyar sok tekintetben kisigényű; a legjobb helyett az elég jóval is megelégedő; túlságosan előkelő helyeket inkább kerülő. Hit dolgában azonban e nemesi öntudattól feszülő helyeket, Genfet és Zürichet, keresték ki őseink. Hit dolgában olyan helyekről merítettek, ahol a nagy tisztaság láttára még egy gyufaszálat se igen van mersze eldobni az embernek. Hit dolgában a nemes egyszerűséggel párosult tisztaságot, igazságot ragadták meg eleink. A legjobbat, amit világuk nyújthatott. És hogy az — legalább a mi számunkra — ma is a legjobb, azt a saját lelkűnknek kell a legjobban tudnia. Genf be még augusztus 20-ikán éjjel visszatértem. Menet is, jövet is kb. 4 és fél óráig tartott a kevés hijján az egész Svájcot délnyugattól észaakkeletig átszelő gyorsvonat-ut. Menet Neuchatel-en, jövet Bern-en keresztül irányított volt a vonatunk.
