Bethlen Naptár, 1951 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 43 Anyám szekrénye Mint csoda vár ók, úgy lestünk beléje, Ha széttárult két ódon ajtaja. Ez a szekrény volt anyám szemefénye S rendfeiíorgató nem jutott oda. Egy éltét tengető, népes családnak Minden kis vagyonkája benne volt. A hűs polcokon menhelyet találtak Uj ingecske és régi, lenge folt.... Az én jó anyám semmit sem dobott el, (Csak sok gondját s tengernyi bánatát) Mert szegény háznál minden ócska lom kell, A jó ég újat csak nagynéha ád.... A zsebkendőink vidám, tarka tömbje S a bőrt horzsoló, vén törülközők Gondot, csint, rendet szótlan megköszönve, Vigyázzban álltak jó anyám előtt. S egy-egy halk percre furcsán ránk sötétlett Elnyűtt harisnyák szörnyű halmaza. Holmi kis boltban sem volt több a készlet, Mint akkortájt, nálunk, odahaza.... S ma is látom kis húgom kapisonját, — Piros pipacs, vásznak fehér haván — Ahogy becézi bodros, csöppnyi csokrát S szívére vonja titkon jó anyám, Ma is látom a pettyes, könnyű fátyolt Korán elszállt bátyám dunnahaján. Mióta elment, — lénye csupa báj volt — Mosolyát drágán méri jó anyám. Ma is látom, — honnét e képek, honnét? — Ahogy frissen vasalt kék ingemet Meg-megsimítja, mintha benne volnék Én, a fia, a vásott kisgyerek.... Ma is széttárul éjjel álmaimban A vén szekrény és újra elbűvöl. Rég porló őre: jó anyám is itt van És itt a mult, mint széttört ó-tükör. A kisfiucska, ki belőle néz rám, Maholnap elmegy törten, tétován S hallgatni fog ő is bezárva, némán, Mint jó anyám szekrénye hajdanán. Varga Lajos
