Bethlen Naptár, 1951 (Ligonier)
Szépirodalom
38 BETHLEN NAPTÁR Sorok, maiamról A szivemben mindig tiszta volt a szándék, nem kellett jutalom, nem kellett ajándék. Hiú a versengés, hangos a dicséret, hitvány volt az eskü, hazúg az Ígéret. Nem kértem hát semmit s mástól mit se vártam, hegyre föl, völgybe le magam útját jártam. Magam útját jártam, nem hallgattam másra, fütyöltem asszonyra és álnok barátra. Nem raboltam eszmét, saját hitem óvtam, ellenség elkerült s másnak nem ártottam. Gyűlöltem a bosszút s nem vádoltam senkit, nem vitáztam soha s nem majmoltam yankeet. Ősök szokását sem és szomszéd hóbortját, lenéztem, mint csillag a nap fürge holdját. Én mindig a magam rossz szolgája voltam s ha forgattak volna, akkor se forogtam. A hitem egy maradt és egy az Istenem, ha kellett is érte pokollal küzdenem. Hozzád jöttem élet, mert értem üzentél, ott nőttem föl nagyra s égtem a tüzednél. S ha életem végén majd Istenhez érek, minden nép szivébe békességet kérek. A nyugtalan földnek áldott, szelid álmot, magamhoz ölelem az egész világot. Flórián Tibor
