Bethlen Naptár, 1951 (Ligonier)
Akiket hazahívott az Úr
BETHLEN NAPTÁR 199 tott ő mentett meg, nagy pénzért vásárolva meg a nyomdát, mit aztán nem sokkal később Pittsburghba vittek át, ahol már az ő összeköttetése megszűnt a lappal is, melybe addig szorgalmasan Írogatott. A nagykegyelmü Isten adja meg neki sok fáradozása jutalmát, és részeltesse őt az örökélet és idvesség örökségében, mit Urunk megszerzett számunkra! Emlékezete pedig maradjon áldásban közöttünk!---------------------------BOGÁR ISTVÁN. Születésének hatvanötödik évfordulóján, 1949 december 29.-én, szólította el hirtelen halállal az Ur. Még abban az évben el is temettük egy Maryland államban levő falusi temetőbe, közel kis farmházához, ahol életének utóbbi esztendeit töltötte. Néhai Bogár István Békéscsabán született. Iskoláit ott, Szarvason, Kolozsvárott és Berlinben végezte. Amerikába jötte előtt a pápai református kollégium tanára volt. Itt először egyházi vonalon akart elhelyezkedni, majd az Amerikai Magyar Népszavánál kapott alkalmazást New Yorkban, később pedig a lap bethlehemi kerületének ügyeit intézte. Innen 1937-1 ben Református Egyesületünk központi | szolgálatába állott, ahol haláláig teljes hü-| séggel és ambícióval dolgozott s ahol csak barátokat szerzett magának és egyesületünknek. Csendes természete, kitűnő modora s kedves humora hamarosan népszerűvé tették öt, bárhol jelent is meg. Konvencióink mindig és mindenkinek szívesen rendelkezésére álló “Bogár bácsija” kedves emléke maradt delegátusainknak. Akik ismerték, mély megrendüléssel vették elhunytét. Özvegyet hagyott sz. Kovács Ida személyében. Két felnőtt gyermeke, Bogár Zoltán washingtoni rádiómérnök, feleségével s két fiú unokával, leánya pedig, Bogár Katalin, férjezett Charles Sutton, bethlehemi lakos, két leányunokával állták körül ravatalát, melynél a szertartást Református Egyesületünk elnöke végezte s ahol könnyes szemekkel búcsúzott tőle sok barátja, szomszédja és hivatali kollégái. Bizonyára nagy csapást jelent Bogár István elhunyta annak a kiterjedt óhazai rokonságnak is, kiket olyan szerető gondossággal segített az utóbbi esztendők nyomorúságában. Legyen emléke áldott!
