Bethlen Naptár, 1950 (Ligonier)

Vasváry Ödön: Emlékezés dr. Ujlaki Ferencnére

BETHLEN NAPTÁR 89 EMLÉKEZÉS DR. ÚJLAKI FERENCNÉRE Irta: Vasváry Ödön Pompázó fiatalsága teljességében láttam először, több mint 30 évvel ezelőtt, a Rawlings avei régi lutheránusparókián, Cleveland­­ban, ahol azóta elhunyt bátyja volt a lelkész, ő maga pedig gon­dozója a parókia mellett épült sze­­retetházban össze­gyűjtött magyar árváknak. A szép fiatal leány azért jött ki Magyaror­szágból, hogy ma­gyar árvákat gon­dozzon Ameriká­ban — és eszten­dőkig ez volt a munkája, amibe azonban mintha nem fáradt volna bele. Két szoba kö­zött állt, nekitá­maszkodva az ajtó­félfának és vastag szőke haj fonattal díszített fejét hát­ravetve nevetett, szívből, tisztán, mint akinek semmi gondja sincsen. Mikor utoljára láttam otthonában, pár héttel halála előtt, akkor is si­került mosolyra bírni, amiből itt-ott csendes kacagás is lett, a nagybeteg asszony szomorú, lemondó mosolya, az élettel leszá­molni készülő lélek régi derűjének kései felcsillámlása. De így is mosolygás, nevetés volt, amiért hálát adtam az Istennek, hogy aki egész áldásos életén keresztül maga volt a ragyogó napsütés, a derűs mosoly, a tiszta lelket visszasugárzó csengő kacagás — tud mosolyogni akkor is, amikor már lelke mélyén minden nap, minden órában búcsúzik azoktól, akikre eddig mosolygott és nevetett. Énekelni a ligonieri Bethlen Otthon 25 éves jubileumán Néhai Dr. Újlaki Ferencné

Next

/
Oldalképek
Tartalom