Bethlen Naptár, 1950 (Ligonier)
V. A South Presbyterian Church kebelébe tartozó magyar egyházközség - VI. A United Presbyterian Church kebelébe tartozó magyar egyházközség - Akiket hazahivott az Úr
BETHLEN NAPTÁR 225 Ludman Sándor Nádudvaron, Hajdú megyében született 1866 julius 15-én. Elemi iskoláinak az elvégzése után Hajdúszoboszlón végezte az első gimnáziumot s aztán Debrecenbe ment s itt folytatta tanulmányait. Az érettségi vizsgát 1886-ban tette le s ekkor a theologiai akadémiára iratkozott be. Itt tanult három éven át. Ekkor életében valami nagy csalódás történt s ezért ott hagyta a theologiát s katonai szolgálatba lépett s önkéntesi évének a leszolgálása után tartalékos hadnagy lett. 1899-ben jött ki Amerikába s itt a Tomcsányi József bankházának lett a vezetője. Ez a pálya azonban nem neki való volt. így engedve lelke elhivatásának, 1902-ben Tiffinben, a Heidelberg Szemináriumba iratkozott be s 1904 május havában a Tiffini egyházmegyében szentelték lelkésszé. Felszentelése után a templomot építő loraini egyház lelkésze lett. Itt Isten dicsőségére sikeresen fejezte be a templomépitést s egy lelkészlakást is építtetett. Lorainban kevés ideig maradt. 1907-ben november havában az uj east-chicagoi gyülekezet hívta meg lelkészül. Azzal a gondolattal vette át az uj gyülekezet vezetését, hogy itt a munka szilárd alapokon induljon meg. A munka szépen haladt előre. Minden feltétel megvolt az egyházi élet kifejlesztésére, de Ludman Sándort 1910 márciusban Harsányi István halála után a bridgeporti első egyház hívta meg lelkészének. 1915 és 1916-ban újra East Chicagóban találkozunk vele. Szerencsére csak alig másfél évig tartott az a visszarándulás. 1916-ban a bridgeporti gyülekezet visszahívta. Itt dolgozott 1940 év végéig, amikor 70 éves korában nyugdíjba vonult s mint “emeritus” lelkész, megbecsülésben részesült. Hálás gyülekezete olyan nyugdijat adott neki, aminőt még egyetlen református magyar lelkész sem kapott. Felesége, akivel East Chicagóban esküdött meg, 1925-ben fejezte be életét. A nagy csapás őt is ágynak döntötte s egy veszedelmes operáción esett keresztül. Nyugalmi éveiből pár esztendőt Ligonierban töltött, de 1948 végén visszament Devon, Connecticutba,^ ahol második leánya Bella, Nagy Istvánná vette gondozásába. Életét 1949 julius 15-én New Havenben fejezte be éppen 83 éves korában. Utódja Nagy Emil, aki kevéssel előbb temette el édes atyját,
