Bethlen Naptár, 1950 (Ligonier)

V. A South Presbyterian Church kebelébe tartozó magyar egyházközség - VI. A United Presbyterian Church kebelébe tartozó magyar egyházközség - Akiket hazahivott az Úr

BETHLEN NAPTÁR 221 református közélet terén. Reánk maradt Írásai a tisztánlátó, erős hitű, Krisztusért mindent feláldozni kész lelkésznek, a világos látású embernek az írásai. Egyike volt közöttünk az Isten kiválasztott edényeinek. Har­­sányi István korán meglátta a fiatal bevándorlóban a képessége­ket, igy közbejárt, hogy a tehetséges fiatal ember 1907 szepetem­­berben Bloomfieldbe kezdhesse meg tanulmányait. Tanulmányai befejezése után 1915 áprilisban Philadelphiába hívta meg lelkész­nek a gyülekezet, ahol 1922 májusig maradt, s igy hét esztendei szolgálat után fogadta el a daytoni gyülekezet lelkészi szolgálatát. Csodálatosak Istennek utai. Oda, ahol arra szükség van, el­küldi a választottakat s uj munkamezőkre uj erőket állít, mert az aratni való sok, az arató pedig kevés. Már akkor, amikor ránk szakadt az első világháború után az egyház megtartásának belső és külső^ életének a rendezése, tisztába voltunk azzal, hogy az Egyesült Államokbeli Református Egyház segítő kezét meg kell fognunk. Összeköttetéseket keres­tünk. Az első terv az volt, hogy tanár és diákcserével próbáljuk jövendő nagy kérdéseit megoldani. Isten másképen akarta. Elküldte ide az Egyesült Államokba Dr. James J. Good-ot, aki a Daytonba működő theologiai iskolá­nak volt a kiváló egyháztörténet tanára. Dr. Good nem igen ta­nácskozott az iskolával, a kerülettel, hanem bejelentette a fakul­tás elnökének, hogy két magyar református tanulót saját költ­ségén kihozat és két évig gondoskodik eltartásukról. így jöttek ki legelőször Vasady Béla Debrecenből, Tóth Kálmán Pápáról. Természetesen az első feladat volt, hogy a kijött és kijövendő tanulók kellő vezetés mellett végezzék tanulmányaikat. Ekkor kérte fel a daytoni szeminárium igazgatósága Azary Jánost arra, hogy angol nyelvű oktatást adjon a tanulóknak s a magyar egyháztörténet, egyházjog és liturgia köréből magyar elő­adásokat tartson. Ezt a munkát Azary János 1934-ig folytatta s bizonyos vagyok abban, hogy azok, akik vele összeköttetésben állottak, hálásan emlékeznek meg ő róla. Mikor már teljesen gyülekezetének élhetett, az volt a leg­főbb vágya, hogy alkalmas helyen uj templomot építsen. A day­toni templom árvíz területre esett s ennek igen szomorú követ­kezményei voltak. Találtak is alkalmas helyet a templomépitésre. Hogy miért nem történt meg az építkezés, nem tudom. 1941-ben láttam utoljára. Árvaházi vasárnapot tartottam. Ott volt Daytonban Ludman Sándor is, amikor Middletownból men­tünk vissza Daytonba: fájdalmakról panaszkodott. Vigasztaltuk, de tudtuk, hogy a nagy hatalmas testben a halálos betegség csirái fejlődnek, terjednek. Daytonban maradt 1943 áprilisig. Ekkor Ann-Arborba, Michi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom