Bethlen Naptár, 1950 (Ligonier)

Szépirodalom

BETHLEN NAPTÁR

121

...Isten Lelke, égi szél, fújj át a világ szívén, szét ne zúzza maholnap vad szele a pokolnak.

Hozz virágot, meleget, hadd nyíljon a szeretet, s szívünk lombjai között zengjenek az örömök!

* * *

Bódás János fiatal, a negyvenes évek elején járó ember. Költeményeinek három kötete volt a kezeim között, amikor ránktört a második nagy tatárdulás s elsodort bennünket, kit erre, kit arra. Sokáig nem hallottam róla, amikor egyszer hivatali elöljáróm azzal a hírrel jött vissza Magyarországból, hogy nyolc hónapig börtönben ült — a költeményei miatt. Nem csodálkoztam! Az olyan korszak s az olyan uralkodórendszer, amely csak a görnyedt derekat tűri meg, mit is tehetne mást az olyan költővel, aki szívében Isten igéjével és kezében az örök igazságok könyvével, a Bibliával, könnyed formák közt, de kemény derékkal, gyöngyszemekként pergő ritmusokban mondja el szive tiszta érzelmeit.

Segítse Isten, hogy annyi sok terrorbatört lelkű magyarral együtt vészelje át ezt a szörnyű fergeteget és a zord, a fájdalmas “ma” csiholjon ki leikéből még sok-sok szép gondolatot és rímet Isten dicsőségére és az örök magyar eszmény dicsőítésére!

Hogyan is mondta, szinte előre setett vigasztalás gyanánt:

“Nincs oly sötét, amiből egy kicsi fény ki nem ragyog: az éj roppant sötétjét is derítik a csillagok.”...