Bethlen Naptár, 1949 (Ligonier)
VJ ESZTENDŐ Elfutnak az órák, A napok, az évek.... Maholnap, maholnap Delelőmhöz érek. — És mintha az önvád Lepné meg a lelkem: Hogy keveset tettem! Hogy csak ábrándoztam, Hogy csak álmodoztam; Elérhetetlen vágyak Dajkálója voltam. Hogy od’adtam magam Céltalan céloknak, Csalfa csillagoknak. Nem ez a világ volt Soha a világom, Nem a búzán kaptam, — A búzavirágon! .... S most íme, az évek Gyors futása, mintha Egyébre tanítana! — Menj el innen, menj el, Fekete kísértet, Megmaradok én a Szívem emberének. Rajongó hívője Céltalan céloknak, Csalfa csillagoknak! S hadd szálljanak el bár A napok, az évek: Hiszem én Istent, hogy Nem hiába élek! Jön egy szebb világ még Erre a világra.... Én annak lehetek, Egy előre vetett, Veszendő sugár a! Szabolcska Mihály
