Bethlen Naptár, 1949 (Ligonier)
III. Független Amerikai Magyar Református Egyház
BETHLEN NAPTÁR 235 vagyunk és Krisztus Jézus által az Istené, akié a dicsőség, tisztesség és erő! A kivonat hiteléül: Urbán József, e. kér. főjegyző. Az egység ügye hivatalosan e sorok Írásakor is ott áll, ahol 1948 ápriús 27-én állott. Sok idő veszett el és az érdeklődés is ercssn megcsappant. A vélemények inkább a tisztes keresztyéni ko-opeiáció, mint a szervi egység körül látszanak kristályosodni. Gyülekezeteink határozottan megkönnyebbültek annak hallattára, hogy nem állíttattak döntés elé ebben a messziről mindig délibábszerüen vonzó, de hozzá közel jutva eddig még mindig szétfősz A dologban. Az egység kérdésének ilyetén állása azonban végképen nem jelent elszigetelődést a Független Egyház számára. Egyrészről a legtisztább keresztyéni mocivumoktól vezettetve állandóan kész a többi magyar származású hittestvérekkel való ko-operációra. Másrészről egy olyan amerikai és nemzetközi mező van megnyílóban a Független Egyházon keresztül a magyar kálvinizmus számára,, amit határozottan közös veszteségünk volna elmulasztani. Amerikában kialakulóban van egy olyan vallási és egyházi mozgalom, amely vagy hat-hét kimondottan kálvinista értelemben református jelegű felekezetet cé.oz egy ko-operativ és federativ kapcsolatba hozni egymással. Nem beolvadásról, nem szervi egységről folyik a gondolkodás és tervelés, hanem a kálvinizmus közös szolgálatára és propagálására néző közös összefogásról. Ez a mozgalom a holland kálvinisták révén túllépni készül Amerikát. A káivini elvekhez ragaszkodóbb hollandiai, dél-afrikai és volt gyarmati egyházakkal közösségben egy Egyetemes Református Zsinat (az lól9-iki dordrechti zsinat mintájára) van összehiva 1949 augusztusára Amsterdamba. Erre a zsinatra Független Egyházunk is hivatalos és ha Isten is igy akarja, azon képviseltetni is szeretnénk magunkat. Nem magunkért, hanem a magyar kálvinizmus minden gyermekéért. Viszont tudatában vagyunk és kell is hogy legyünk annak, hogy az elszigetelődésből kilépéssel egy időben, bármily irányba is történjék a kilépés, fel kell vennünk az ünnepi ruhánkat, sőt egyenesen annak kell a megszokott, mindennapi öltözetünkké válni. Biblikus, történeti, kálvinista keresztyénségünket gyülekezetenként valósággá kell tenni. Primitiv és elvtelen gondolkozásokat és az evangyéliomi mértéket meg nem ütő gyakorlatokat el kell hagynunk, le kell vetkőznünk. Öröklött hitünkben újra kell szente-ődnünk, Isten dicsőségének ragyognia kell rajtunk. Fennál.ása negyedszázadának határkövénél a Független Egyháznak Krisztus Egyetemes Egyháza kicsiny, de elvhü és tiszta családtagjává kell fényesülnie, még jobban, mint a múlt-
