Bethlen Naptár, 1949 (Ligonier)
Szépirodalom
110 BETHLEN NAPTÁR A világot csak Krisztus híveinek (bárhová tartozzanak is névleg) hit- és szeretetbeli egysége győzheti meg arról, hogy korunk minden betegségének orvosa csak az lehet, akit az Atya küldött gonosz, tékozló gyermekeinek megmentésére, magának a világnak megváltására is, mely a bűn szolgaságában szenved és nyög. Az egyre szélesedő és mélyülő ökuménikus mozgalom, különösen az 1910-es edinburghi missziói világgyülés óta, azért küzd, hogy azok, kik megtalálták életük Megváltóját, az Ur Krisztust és Neki adták valóban magukat, ezen az egyetlen fundamentumon, Jézus Krisztusban egymást is megtalálják: fehérek-feketék, orthodoxok-reformátusok, oroszok-amerikaiak, stb. egyaránt. “Azt akarja, hogy az ilyen lelkek — megőrizve evangéliumi hitvallásaikat, sajátos értékeiket —• testvérileg együttmunkálkodjanak azokért, akiket e földön drága ajándékként Istentől kaptak: családjukért, egyházukért, hazájukért és ezeken keresztül az egész emberiségért.” E törekvés és reménység égisze alatt született meg több évtized előkészitő, áldozatos munkája és sok imádság után végleges formában az a tanács, World Council of Churches, melyet Amszterdamban 1948. aug. 20.—szept. 4. között negyvennégy országból összesereglett száznegyvenhét egyház delegátusa választott meg. Nem uralkodni, még csak nem is kormányozni, hanem együttmunkálkodni, egymást segiteni, tanácsolni, egymás hite, szeretete és bizonyságtevése által épülni, megerősödni. Egy barátom kérdezte, bizonyos szkepticizmussal, mielőtt e sorokat megírtam volna: “Te, mondd már, történt egyáltalán valami ott Amszterdamban?” Óh, olyasvalami, amit az UNO- tól, “-izmusoktól” vagy emberi “csodatevésektől” várunk, ott se történt meg. A világ egyelőre tovább is botorul rohan bizonyos végzet felé és tehetetlenül nyöszörögve vagy fátumszerüen várja szerencséjének jobbrafordulását. De annyi szívben, amenynyi által Krisztus képes a maga csodáit megismételni most is és egyházaiban vagy akár azon kivül is, történt változás bizonnyal! Ha nem Amszterdamban, akkor még annakelőtte vagy azután feltétlenül. Akik olvassák az érdemes egyházi sajtót (nemcsak a maguk helyi híreit és nevét!) s figyelemmel kisérik csak pl. a World Council of Churches genfi központjának munkáját, földi szemekkel is csodákat láthatnak. Hol és mikor sereglett össze eddig annyi egység után sóvárgó, érte buzgón imádkozó, egymás egyházi énekeit felváltva éneklő, különböző és azonos problémáik iránt őszintén érdeklődő, a drága Névre egyszerre térdet vagy fejet hajtó sokasága a felekezetnek (147!), mint Amszterdamban! Hol működött jnég úgy együtt testvéri gondoskodással és az Úrtól nyert gaz
