Bethlen Naptár, 1949 (Ligonier)
Szépirodalom
106 BETHLEN NAPTÁR LINCOLN ÁLMA Irta: Szabó László. A Fehér Ház csendes zugában Ül a nagy Elnök; ez magánya, Egy-két meghitt barátra vártan, Homlokán nagy gondok nagy árnya. Átellenben ül felesége, Ki férjét most aggódva nézte. A jó barátok megérkeznek Nyájas örömök pille szárnyán, Mint mikor fellegén keletnek Felragyog a tünde szivárvány. De a felhó' csak el nem oszlik, Az ív alatt sírón komorlik. A zajt a csend nyeli el nyomban, És megfeszül egy pillanatra, Almok terhétől elnyomottan Halk szóra nyíl az Elnök ajka: “Oly különös volt éjjel álmom, Hogy benne bús végzetem látom. Míg szobáról szobára járok, A gyász sötét szelleme izgat, Egyetlen egy lelket se látok, De hallok zokogást, siralmat. Borzongok és megfagy a vérem, Míg keleti szobámat érem. Előttem egy bús katafalkon Gyászba vonva fekszik a holttest, Ablakon át néz rá az alkony, Arcára vér-virágot fest. Mellette dísz testőri gárda, Körűi sírók tömeg-világa.
