Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)

Az ige nyomán

BETHLEN NAPTÁR

97

A TEREMTÉS.

(James Weldon Johnson.)

És Isten a térbe kilépett,

És körül tekintve igy szólt:

Én egyedül vagyok —

Teremtek magamnak Világot.

S ameddig Isten elláthatott,

Mindent sürü sötét takart,

Sötétebb mint száz éjszaka Lent a ciprusok mocsarán.

Akkor mosolygott az Isten,

És áttört a világosság,

És a sötét felgöngyölődött Egyik felén

S fény tündökölt a másikon,

És Isten igy szólott: Ez jó!

Akkor kinyúlt a fény után, Megforgatta kezében azt,

Miglen napot formált belőle;

És az izzó tüzkorongot Kék égboltra helyezteté.

És balfelől a fénysugár,

Melyből formálta a napot,

Elűzte a sötét homályt,

Az éjt kirakta holddal, csillagokkal, Akkor az éj és nap közé Hengeritette a világot;

És Isten igy szólott: Ez jó!

Akkor Isten maga lelépett —

És a nap ott volt jobbkezében,

És a hold a baltenyerén,

Feje körül csillag-csoport,