Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)
Az ige nyomán
BETHLEN NAPTAR 91 KERESTETNEK: KRISZTUSI BÍZÓNYSÁGTEVŐK! Amikor István vértanú prédikációját olvasom, aki nem tanitványtársai körében, hanem egy tajtékzó dühtől ingerlett, vérszomjas tömeg előtt tette bátor tanúvallomását, önkéntelenül azt kérdem magamtól: Mi volt azoknak a hős első keresztyéneknek, ami nekünk lelki leszármazottjaiknak nincs? Az írás gyorsan és pontosan megadja a választ: azok telve voltak hittel és Szent Lélekkel- A Pünkösdi Lélek volt az, ami táplálta és tüzelte őket. Ez adott nekik erőt arra, hogy többet áldozzanak, határozottabb elszántsággal küzdjenek és jobban szeressék egymást. Tehát nem csoda, ha csodákat miveitek abban a romlott korszakban. Sokszor meglep, — sőt egyenesen elképeszt — amikor látom, hogy a mai kor egy-egy korcs, fattyuhajtásszerü ideológiájának fanatikus hívei milyen törhetetlen akarattal harcolnak, étlenszomjan, minden kezükbe akadó eszközzel azért, amit elfogultan vallanak. Ugylátszik, mintha lelki őseink erélyességét, buzgóságát és lelkesedését ezek a kétes és szélsőséges elvű kortársaink örökölték volna. Ha vannak emberek, akik holmi téves, ideig-óráig tartó felfogások mellett vakbuzgó, halálrakész elszántsággal harcolnak, hát mi, az Úr választott nemzetsége, ne harcolnánk ugyanolyan, vagy még fokozottabb erővel az örök, változatlan, meghamisithatatlan isteni igazságok mellett?! Őszintén mondom: örül a lelkem, amikor lelkészek, presbiterek és más egyházi munkások összejövetelein tanubinyságot hallok az Ur Krisztusról. Szükség van rá és kell — egymás hitének a megerősítésére. De — Isten a birám, amikor ezt mondom — még nagyobb szükség van egyenes, nyílt, félelem nélküli bizonyságtevésekre ott kint a széles világban, a mindennapi poros és zajos élet sokszor megmételyezett légkörében. Ott, bizony, ahol tényleg és égető szükség van a hit és erkölcs életerősitő és fenntartó oxigénjére. Igenis ott kint kell inkább nekünk, Isten fiainak, belelehelnünk egyének és tömegek néha paralizált tüdejébe ezt az ózondús isteni lehelletet.
