Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 87 EMBERI NYELV Kinek a nyelvén beszélsz ember, a hold nyelvén, csillag nyelvén? A sár nyelvén, forgácsén, gazén, a kasza fénylő értelmén, a szüret meg nem unt kedvén, tán a lobbantó nap nyelvén, kinek a nyelvén beszélsz ember, a gyermekén, a gyermekén? Az északi sark ize szádban, a galy elszáradt öröme? A Szaharának hőségével, a hőség pokoli szájával, a homok lusta közönyével, kinek a nyelvén beszélsz, mondd, ó ember, kinek a nyelvén? Az évek nyelvén, a perc nyelvén, a harangén, az ágyúén? A keresztutak csendjén, szinén, a formák ősi ütemén? A barlangén, a gyémántén, az ásvány nyelvén beszélsz-e? Kinek a nyelvén, angyal-nyelven, ijesztesz vele bút, rontást? Vagy áthatolhat a fergeteg, s mi könnyű benned, viharhang lesz, vagy beléd foly a halál vize, s abban fürdik az életed, az éneked, s mig szólsz, mig szólsz, bírája lészen szavad a baljós öröknek? Kinek a nyelvén beszélsz ember, s mikor emberi zengésed? Ó emberi, csak emberi!... Reményi József. 3
