Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)
Emlékezzünk
58 BETHLEN NAPTÁR G. TÓTH LÁSZLÓ KURUCZ JUDITH Jobbágy volt a dédnagyanyám, Kurucz Judit, szegény leány. Barna volt a kicsi keze, nefelejcs volt a két szeme. Erdők alján, rétek alján, vadgalambos patak partján, égő tarlón, vig szüreten, mennyi csirát hajtott nekem ... Nézte felhők vonulását, szép csillagok kigyulását, szépre gondolt, szépre vágyott s másnap újra tán fát vágott... Táncos volt a karcsú lába, mint a tükrön nap sugára, ázsiai öntudatlan vad szabadság táncolt abban! Oly magas volt a homloka, mint a mennyek boltozata. Láthatatlan csillag fénye tiszta fényt dobott föléje. Magas homlok, elbusongó, népe sorsán elborongó és mondják, ha férfi lett von, vasfegyverrel elindult von ... Asszony volt csak •.. ősi csirák sorsát vitték, ahogy írták, folytatás volt, szem a láncban, egy ütem az örök táncban ... S itt vagyok én, késő vére, tudta-e, hogy jövök érte, érte jövök vén időbe, jó erőket venni tőle. Megujhodni, földdé válni, ősi láncban szemmé válni, kimondani, mit ő gondolt, dalolni, mi benne zsongott... Kurucz Judit, porban por vagy, messze szóval kérdem, hol vagy, föld ízében, selyem réten s hogyha felhő fut az égen ...
