Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)
Emlékezzünk
BETHLEN NAPTAR 37 EMLÉKEZZÜNK • NAGY IDŐK — NAGYJAI ÉS ESEMÉNYEI___ 1848 és 1948 Az Amerikai Magyar Református Egyesület Bethlen Otthona naptára részére irta: VASVÁRY ÖDÖN. A magyar nemzet legutolsó egységes, nagy megmozdulása 1848 és 49-ben most éri meg a százéves évfordulót. Ennek a nagy küzdelemnek emléke azóta sem homályosodott el a magyar nép szivében s ezért kétségtelen, hogy megünneplése úgy Magyarországon, mint világszerte méltó lesz az esemény nagyságához. A szabadságharcot nem az a vágy idézte föl, hogy a nemzet el akart volna szakadni a monarchiától és az uralkodóháztól. Erre eleinte senki sem gondolt, sőt az első felelős magyar kormány miniszterelnöke, a szintén október 6-i vértanú gróf Batthyány Lajos, egyenesen azon dolgozott, hogy ezek a kötelékek ne lazuljanak meg. Amikor azonban tárgyalására került a sor, az ezt bizonyító okmányokat egyszerűen eldugták. A helyzet akkor mérgesedett el, amikor a magyar nemzetnek szembe kellett néznie a nemzetiségek lázadásával, amelyet a bécsi udvar szított. A nemzetiségeknek sok követelésük volt, amiket természetesen Ausztriának nem volt esze ágában sem teljesíteni, ez azonban jó jogcím volt arra, hogy az anyaországra uszítsák őket. A nemzet szabadnak és függetlennek akarta magát látni, de a monarchián belül. A bécsi zsoldban álló Jellasics, a horvát bán, azonban ezt is halálig ellenezte és 1848 júniusában, tehát hónapokkal a március 15-i események után ezeket mondotta Bécsben gróf Batthyány miniszterelnöknek: “Köztünk nem részleges sérelmek kérdése forog fönn, amit kilehetne egyenlíteni, önök Magyarországot szabad és független országnak akarják, én pedig az osztrák birodalom politikai egységére esküdtem. Ha ebbe önök nem egyeznek bele, úgy csak a kard dönthet közöttünk.” A baj az volt, hogy a mesterségesen felizgatott nemzetiségek nem mint kisebbségek akartak megmaradni az ország testében,
