Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)
Halottaink
BETHLEN NAPTÁR 231 Mount Carmelben való működéséhez a legmesszebbmenő reményeket fűzte a gyülekezet és a missziói hatóság. De ezeket a reményeket nem váltotta be mert már 1899-be átment Jessup, Pa.-ba, ahol meglehetős nagy tót nyelvű missziói gyülekezet volt abban az időben.Pártfogói Dr. Logan és Dr. Krug természetesen nem elégedtek meg azzal, hogy Hámborszky Gyula csak tót nyelvű szolgálatokat végezzen, hanem arra törekedtek, hogy Wilkesbarre- Scranton és Hazleton vidékén, ahol ekkor sokan dolgoztak a mi testvéreink közül a keményszén bányákban, magyar református gyülekezetek is szerveztessenek. Erre a talaj már élő volt készitve. Én 1895 őszén voltam legelőször ezen a vidéken s Jessup-ban tartottam magyar nyelvű istentiszteletet. Dr. Logan már ekkor tárgyalt velem arról, hogy menjek át Scrantonba, s gyűjtsem össze magyar testvéreimet. Éhez a munkához a legmesszebb menő pártfogást ígérte meg. De nem tartottam illőnek, hogy egy pár hónap múlva elhagyjam Mount-Carmelt, ahol szeretettel és bizalommal fogadtak. Dr. Logan 1896 május első vasárnapján velünk ünnepelte meg Magyarország ezeréves fennállásának a jubileumát s akkor mondta, hogy ő gyermek korában látta Kossuth Lajost. Én arra törekedtem, hogy ezen a vidéken egy templomot építsünk. Gyűjtést indítottunk s Luzerne-Minesben, már helyet is vásároltunk, amikor engem a bridgeporti testvérek bizalma elhívott erről a vidékről. Hámborszky Gyula tovább folytatta az általam megkezdett magyar munkát s Kingstonban felépítette a tervbe vett templomot. Ennek a templomnak a felszentelése 1900-ban Hálaadás napján történt meg. Később Throopon aztán Scrantonban épitetett templomokat. Hámborszky Gyula volt a megindítója annak a munkának, amelyet Presbiterian Church in the U. S. A. végez a magyarok között. Ahoz a gondolatához, hogy a magyar reformátusoknak a legmegfelelőbb helye ennek a nagy közegyháznak a kebelében lett volna, akkor is ragaszkodott, amikor már kilépett a Lackawanna Presbyteryből, amelynek a vezetőségével összeütközésbe került. E miatt sok vitám volt vele. De a legnagyobb harczok idején sem fajult el ez a vitatkozás személyeskedéssé. Az első világháború után erősen bízott abban, hogy Wilson elnök, aki tudva levőleg presbyteriánus volt, meg fogja érteni a magyar református egyháznak a történelmi jelentőségét s a békekötésben biztosítja annak szabadságát. De bár Chambersburgban a Presbyteriánus Szövetségnek amerikai ágazata ezt a gondolatot elfogadta: nem történt
